Bátorligeti-ősláp Természetvédelmi Terület, Bátorliget
A Délkelet-Nyírség szélén mintegy félszáz hektáron elterülő Bátorligeti-ősláp az egyik legrégebbi és leghíresebb természetvédelmi területünk. A XX. század elején Tuzson János professzor „Képek a magyar Alföld növényvilágáról” című munkája mutatta be először és helyzete a tudományos érdeklődés középpontjába ezt a változatos élőhelyet. A botanikusok, zoológusok terepi munkái nyomán, kutatások eredményeként sok új faj kerület elő, többet innen írtak le először. Kiderült, hogy a területen számos olyan növény és állat él egymás közelségében, melyek addig csak hűvösebb északi tájakról vagy magashegységekről voltak ismeretesek. A fajok több mint 12.000 éve, az utolsó globális lehűlés vége óta folyamatosan jelen vannak, fontos megjegyezni azonban, hogy a területen a jégkorszakban nem volt összefüggő jégtakaró, ezért is maradhattak fenn az egykori növényzet hírmondói. Felismerve a terület kiemelkedő természeti jelentőségét a kor neves szakemberei természeti emlékké nyilvánították, majd 1950-ben 52,7 hektáron elterülő lápos, erdőfoltokkal kaszálókkal, vízállásokkal tarkított élőhelyen kihirdették a Bátorligeti- ősláp Természetvédelmi Területet.
Az ősláp a névadó település ölelésében, homokbuckák által körbefogott mélyedésben fekszik. Speciális mikroklímáját a homoktalajt nedvesen tartó magas talajvízszint és a terület sajátos fekvése tartja fenn. A buckaközi mélyedésben elterülő lápot erdők határolják, melyek védelmet nyújtanak a meleg légtömegekkel és viharos szelekkel szemben. A víz párolgása tovább hűti a felszínt; az erdők megakadályozzák a ködfelhő eloszlását. A nyírláp kis kiterjedésű ligeteinek védett hidegkori maradványfajai a molyhos nyír és a babérfűz, utóbbi hazánkban már csak az Alföldön él. Gömbölyű sárga virágait májusban bontja a zergeboglár, a tanösvény mellett virítanak a nyúlánk termetű szibériai nőszirmok, és az alhavasi kaszálókat idéző fehér zászpa embermagasságúra is megnövő példányai. Mélyebb, lápos, zsombékos helyek lakója a lápi csalán és a vidrafű, mely különleges virágai tavasz végén bontják szirmukat.
Az erdők által határolt kaszálókon a hőmérséklet emelkedésével a tavaszi hónapokban tömegesen virágoznak az orchideák. Legnagyobb számban a hússzínű ujjas kosbor, a pompás kosbor, a vitézkosbor és a kistermetű fehér madársisak figyelhető meg. Nem túl feltűnő, de nagy jelentőségű ernyős virágzatú faj a réti angyalgyökér, mely hazánkban már csak a Nyírségben fordul elő.
Erdői részben ezüsthársas tölgyesek, részben kevert tölgy-kőris-szil ligeterdők. A tölgyesekben az ősi homoki erdősztyeppek fajai keverednek hegyvidéki fajokkal. Április-május hónapokban az erdők alján tömeges a medvehagyma, később szagos müge, bogláros szellőrózsa virágzik, helyenként megfigyelhető a ligeti csillagvirág, a bogláros szellőrózsa, a galambvirág, az erdei kutyatej, a bükkös sás, a kapotnyak, a sárgaárvacsalán vagy az idős fák tövén élősködő kónya vicsorgó. A Bódvaj patak partjain a ritka téli zsurló állománya üde színfolt a hideg hónapokban. Az üde tölgyesekre jellemző turbánliliom lilásvörös bókoló virágai nyár elején bújnak elő. A láp területén a mohák és a zuzmók száma és fajgazdagsága is figyelemreméltó, akárcsak a több mint 500-at meghaladó nagygombák száma is, ezek nagy része hegyvidéki faj.
A terület állatvilága fajgazdag, a védetté nyilvánítás óta közel hatezer fajt írtak le erről a kis területről. Csigák közül a hasas törpecsigát és a keleti ajtóscsigát érdemes kiemelni, mindkettő közösségi jelentőségű faj. Emblematikus élőlény a hazánkban először itt kézre került jégkorszaki maradványfaj az elevenszülő gyík. A faj jól alkalmazkodott a nedves, hűvös klímához. A többi gyíktól eltérően a tojásait nem a nap melege kelti ki, hanem a szülő testében fejlődnek és életképesen, vékony burokban jönnek a világra. Az emlősök köréből két denevérfaj jelenléte kiemelkedő: az erdei élőhelyekhez kötődő piszedenevér és a nagyfülű denevér is megtalálja életfeltételeit a lápon.
