Karcsai református templom
Kapcsolat
cím: 3963 Karcsa, Alkotmány utca 1.
e-mail: nincs
tel.: 20/211-9239
web: http://karcsa.hu/?page_id=43
látogatás ideje: csak előzetes bejelentkezéssel
Ha meglátjátok a karcsai református templomot számos kérdés kezd foglalkoztatni benneteket. Hogyan került ide, ebbe az egykor lápos, mocsaras Bodrogközbe, ez az ódon, nem megszokott formájú, igen magas művészi színvonalú épület, amelyet izgalmas kőfaragványok díszítenek? Kik építhették? Hogyan kerültek erre a kőben szegény vidékre a templom építőanyagát jelentő kövek? A templom alapításáról, építési körülményeiről számos verziót találhatunk, amely a templom építését tündérekkel, a johannitákkal, vagy a Kaukázusig visszatekintő ősmagyar kapcsolatokkal hozzák összefüggésbe. Annyi biztos, hogy a karcsai templom a magyarországi román templomépítészet egyik nagyon fontos és igen problematikus emléke, melynek szűkebb környéken nincsen sem jelentőségben, sem kvalitásban hozzá mérhető építészeti emlék. Talán ezért sem meglepő, hogy az építési körülményeire sokan, sokféle választ próbáltak adni. Így voltak ezzel az itt élő emberek is, akik egy csodálatos mesét hagytak az utókorra a templom építésével kapcsolatban, hiszen nehezen tudták elképzelni, hogyan is kerülhettek ide a templomot alkotó vaskos kövek. Eszerint az egykor mocsaras, lapos vidéken kanyargó Karcsa folyó kristálytiszta és mély vízében, vízitündérek éltek egy várban. A tündérek szomszédságába gonosz boszorkányok költöztek. Ekkor úgy döntöttek, hogy más vidékre távoznak, de emléket hagynak szeretett falujuk számára. A víz alatti tündérpalotájukat lebontották és vastag vörös márványtömbjeiből felépítették a templomot. Két tündérlány ezüst harangot is hozott a templomra, akit üldözőbe vettek a boszorkányok. Az üldözés közepette a tündérek a vízbe ejtették a harangot, amely a legenda szerint minden száz évben megkondul a tündérek emlékére. E gyönyörű történet mellett mi most röviden ismertetjük a legvalószínűbb forgatókönyvet a templom építésével kapcsolatban.
Az 1180-as években említik először Karcsát és templomát az oklevelek, amelyben III. Orbán pápa a keresztes lovagok magyarországi házait közvetlenül fennhatósága alá helyezi. A szentföldi alapítású Johannita lovagrend, vagy eredeti nevén a Szent János Ispotályos Lovagrend XII-XVI. század között működött, gyökerei a bencés szerzetesrend által alapított jeruzsálemi Szent János ispotályig vezetnek vissza. Az ispotályok alapítása a Szentföldre vezető zarándokutak mentén és a Szentföldön nagyon elterjedt volt a XI. századtól, ám ezek az ispotályok nem a mai szó értelme szerinti kórházak voltak, hanem olyan menedékházak, ahol a zarándokok, öregek, betegek, szegények, sőt árvák is ételt, szállást és ápolást kaptak. A Szent János ispotály az első keresztes hadjárat során erősödött meg és vált önállóvá a bencés rendtől, melynek tagjait ispotályosokként hívtak. A Szentföld bizonytalan katonai helyzetéből adódóan a rend katonai jellege fokozatosan erősödött, a XII. század közepén vált lovagrenddé, ettől kezdve nevezik Johannita lovagrendnek, amely egy évszázad alatt a középkor egyik leghatalmasabb gazdasági és politikai tényezőjévé vált. A magyar királyság területén az első johannita lovagok II. Géza korában, a II. keresztes hadjárat időszakában telepedtek le és alapítottak rendházakat. Érdemes azonban itt kitérni Györffy György történész gigantikus terjedelmű Szent István monográfiájában szereplő a karcsai templomra vonatkozó utalásra. Eszerint a templom alapítása a II. Géza által alapított Szent István ispotályos kanonokrenddel (stefaniták) van összefüggésben, amely még a keresztes háborúkat megelőzően Szent István által létrehozott jeruzsálemi zarándokházból nőtte ki magát. A kanonokrend anyaegyháza a jeruzsálemi ispotály lett, a magyaroroszági központja Esztergom melletti Szentkirály monostor. A régebbi kutatás mind a jeruzsálemi, mind az Esztergom melletti ispotályos közösséget a johannitáknak tulajdonította, azonban az újabb kutatások szerint II. Géza – aki a korabeli források szerint hű követője volt a lovageszményeknek és ápolója a Szent István kultusznak – Jeruzsálemben Szent István király alapítványát újította meg. A Szent István ispotályos kanonokrend tehát nem lovagrend, hanem szerzetesrend volt, amely Szent Ágoston reguláját követte. Jeruzsálem elestével a jeruzsálemi magyar ispotály elpusztult, és a lovagok hazatértek a Szentföldről. Az esztergomi központ tovább működött és filiákat hozott lére Magyaroraszágon. Ilyen lehetett Karcsa is. A Szent István kanonokrend tartozékai a török hódítás időszakában mind elenyésztek, egyetlen fennmaradt elméke a Karcsán található templom, amelyet a közvélemény a johannita lovagrendhez köt. Mindez azonban már közelebb vezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogyan kerül egy ennyire magas színvonalú épület a mocsaras, lápos Bodrogköz területére.
Ahogy a templom kutatója, Gervers-Molnár Vera is felhívja rá a figyelmet, a templom a befejezetlenség érzetét kelti. Ennek oka, hogy három periódusban épült. A rend nehéz anyagi körülményei miatt a második és harmadik periódust sem tudták az eredeti elképzelések szerint felépíteni, ezért több kényszermegoldást alkalmaztak. A templomot csak annyira fejezték be, hogy használni lehessen. A templom láttán azonnal feltűnik a téglából épült, kör alakú szentély és a kőből épület hajó furcsa kapcsolódása. A kör alaprajzú szentély (a rotunda) eredetileg önálló templom volt. Magyarországon és Közép-Európában is, a kerek templomok nem ritkák a román korban, csak a Magyar Királyság területén több, mint 60 rotundát ismerünk. Ezek közül három, a karcsai, a kiszombori és a gerényi - a Kárpát-medence három leghíresebb rotundája - alaprajzi elrendezése rendkívüli hasonlóságot mutat. A Kaukázus területén nagyon gyakoriak voltak a körtemplomok, emiatt a Kárpát-medencei rotundákat is összefüggésbe szokták hozni ezekkel, amit azonban hiteles történeti adat vagy egyéb művészettörténeti párhuzam nem támaszt alá. Amikor a karcsai körtemplom már kicsinek bizonyult, egy hajóval bővítették, amelyet azonban csak megszakítással két periódusban tudtak felépíteni. A régészeti ásatások azt is bebizonyították, hogy ezt az új templomot három hajós, álbazilikális épületnek szánták, erről a nagyszabású tervről azonban le kellett mondani. Az épület szerkezeti felépítése arra vall, hogy középtornyot is terveztek, ami szintén nem épült fel. Az utolsó periódusban épület meg a hajó nyugati fala és a díszes kapu, talán lombard és francia minták alapján. A templombelsőben figyelemre méltó a déli pillér alsó fejezete egy verekedő emberpárral. A harc a jó és a gonosz küzdelmét jelképezheti.
