Kölcsei református templom
Kapcsolat
cím: 4965 Kölcse, Kölcsey út 93.
e-mail: kolcse@reformatus.hu
tel.: 30/837-1746
web: nincs
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
A falun áthaladó út a református templom mellett visz el, ezért még kitérőt sem kell tennünk hozzá. Érdemes itt megállni, és elkérni a templom melletti parókián a kulcsot, ha kíváncsiak vagyunk arra, milyen egy felújítás előtt álló középkori templom. Ugyanis nem egy szépen restaurált, kész templomot fogunk látni, de nem is egy érintetlen, még ismeretlenségben rejtőzködő műemléket. Kölcsén kivételes alkalom nyílik arra, hogy megtudjuk, milyen egy templom, amikor már elvégezték a kutatásokat, amelyek alapján a helyreállítást el lehet végezni. A munkakezdés sajnos még várat magára – de mi használjuk ki bátran az alkalmat, hogy betekintsünk a színfalak mögé!
A falu birtokosa, a Kölcsei család építtette a templomot a 15. század második felében. Ekkor a hajót még diadalív választotta el a sokszög záródású szentélytől, amelyet a nagyszekeresi temploméhoz hasonló hálóboltozat fedett. Ma a boltozatnak csak a pajzsdíszes bordaindításai vannak meg. Érdemes körbesétálni a templomot, mert a legérdekesebb felfedezések az északi, út felőli oldalon láthatók. Ezek a reformáció idején elbontott, gótikus sekrestye nyomai. Jól felismehető a szentélyből ide vezető ajtó és egy kőből faragott szentségtartó fülke. Valamivel magasabban a sekrestye tetőszerkezetének gerendafészkei láthatók.
A templomba lépve a falakon nem rongálás, hanem óvatos vizsgálat nyomait látjuk. A kutatók által feltárt felületeket „kutatóablakoknak” hívjuk. Ezeken keresztül az értő szem el tudja olvasni az épület történetét. Így például a nyugati kapu két oldalán az látható, hogy a középkori téglafalban egykor itt lévő kapunyílást kiszélesítették, és az új kapu széleit nagy kövekből építették meg. Ez a kapu tehát nem gótikus, annak ellenére, hogy csúcsíves formája alapján ránézésre annak gondolnánk. A szentélyben feltárták a sekrestyeajtó belső, faragott kőkeretét, valamint láthatunk egy másik, vakmérművel és karcsú fiálékkal díszített szentségtartó fülkét is. A szerény fülke köré a középkori festő szobrokkal és fiatornyokkal díszített, toronyszerű szentségházat varázsolt. Ettől jobbra egy álló, talán fejkendős női figura sugaras glóriája vehető ki.
Figyelemre méltó a templom faberendezése is. Ha a karzatnak és a szószéknek csak a részletformáit nézzük, és eltekintünk a színektől, rögtön felismerjük a hasonlóságot Nagyszekeres, Kisszekeres és Sonkád szószékeivel és karzataival. A kölcsei bútorzat át van festve, de a „kutatóablakok” már ígéretesen mutatják, hogy az eredeti színek csak rejtőznek, nem vesztek el. Valószínűleg még sok titkot rejt a kazettás mennyezet is. Feliratai alatt az élesszeműek korábbi szöveg betűit is felfedezhetik. A Kölcsey család címere körüli 1894-es évszámot is egy régebbi évszámra festették. Ez a korábbi dátum szerepel a feliratban is. Olvassa el, kinek a költségéből és melyik évben újították meg a templomot és készítették a famennyezetet!
Ha csak kevés időnk van, legalább a harangtornyot csodáljuk meg! Mint minden hasonló toronynál, itt is érdemes a vastag gerendákat és oszlopokat nézve gondolatban elképzelni, hogyan épült fel, melyik elemnek mi a szerepe ebben a szikár logika szerint megalkotott szerkezetben. Egy fa harangtorony egészen más, mint kőből, téglából épült társai. Sokkal érzékenyebb azoknál, és kicsit olyan, mint az emberek. Például azért, mert mozognak! Régen az is előfordult, hogy elköltöztették őket az egyik faluból a másikba. Egész megjelenésük emberszerű: szoknyájuk, derekuk, törzsük van és gyönyörű sisot viselnek. Vállukról kémlelték az emberek a tüzet és a közeledő ellenséget. És ami a legfontosabb: hangjuk is van. A harang figyelmeztet a legfontosabb dolgokra: a közeledő veszedelemre, az idő múlására, születésre, halálra, imádságra. Ezek a hatalmas, szoknyás-sisakos óriások sok emberöltő óta vigyáznak a templomra és a népre. Faragott gerendáik, vastag faszögeik és nyikorgó lépcsőik pedig utolsó hírmondóként őrzik a régi ácsmesterség hagyományát. A kölcsei harangtornyot Garda András és Farkas János készítette 1794-ben.
