Móricz Zsigmond emlékház, Tiszacsécse
Tiszacsécse központjában, a Kossuth utca 55. szám alatt találjuk a Móricz-emlékházat. A meredek hajlású, taposott szalmával fedett, pici, szegényparaszti lakóház a 19. század utolsó harmadában épült. Néhány évig a Móricz család lakhelyéül szolgált. Az udvaron, a háznak háttal áll Varga Imre 1979-ben felavatott Móricz-szobra. A ház falán egy korábbi időkből származó tábla hirdeti, hogy itt született Móricz Zsigmond (1879-1942), a magyar próza egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású képviselője, ám a szülőháza nem ez volt. „Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére"– így vall szülőfalujáról, Tiszacsécséről Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja, aki – a hivatalos iratok szerint - 1869. július 2-án látta meg a napvilágot.
Móricz Zsigmond június 29-én született, csak aznap éppenséggel nem volt pap a faluban, aki anyakönyvezze. Aratás volt, és a pap is a földeken dolgozott. Így lett aztán Móricz születésnapja hivatalosan július 2. Különös házasság volt a szüleié, anyja Pallagi Erzsébet, református lelkész leánya, míg apja Móricz Bálint ötholdas gazda, földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított, ám vállalkozásai rendre kudarcot vallottak, így a család folyamatosan szegényedett el, míg végül nyomorba süllyedt. A család háromszor költözött Csécsén. Első házuk a milotai faluvégen volt, itt született az író, ám az épületet az 1970-es években lebontották. A falu közepén, a református templom (szintén műemlék) közelében álló, meredek hajlású, taposott szalmával fedett ház, amely most Móricz-emlékházként működik, a harmadik volt, ahová a Csécsén költözött a család.
Ekkor már nagyon szegények voltak. A háromosztatú házat Móricz édesapja a két kezével építette. Itt már három gyerekük volt. Ám innen is költöznie kellett a családnak: a közeli Túristvándiba, a nagybácsi, Pallagi László kovácsműhelyébe, majd onnan a Borsod megyei Prügyre. Móricz Bálint itt már napszámosként tartotta el hét gyermekét. Keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudják. A ház, ami ma Tiszacsécsén Móricz emlékét őrzi, olyan bútorokkal van berendezve, melyek az író korából származnak, de ezek nem képezték a család hagyatékát. Az egyetlen olyan berendezési tárgy, amely eredeti, egy bölcső, melyben Pallagi Erzsébet ringatta a kis Móricz Zsigmondot.
Tiszacsécsét Móricz Zsigmond tette híressé, amikor 1942-ben így írt róla: „Csécse ott fenn, a Tiszaháton, a szőke Tisza partján a 62 házból álló kis falu, amely úgy körül van véve gyümölcsösökkel, szilvásokkal, hogyha az ember szekérrel közeledik felé, semmit sem lát belőle távolról, csak a gyümölcserdőt és annak a közepén a pompás falutornyot, hegyiben egy kopjagombbal.”
Móricz emlékét hűségesen ápolják Tiszacsécsén. Az emlékházat a közelben lakó Magos Jenőné Ida néni mutatja be, elmeséli, hogyan élt itt Móricz családja, és mekkora meglepetés volt, amikor egy Móricz-ünnepség alkalmával fellépett a színpadra, és bemutatkozott Móricz Imre, mint Csibe és az író fia, akit állítólag le sem tagadhatott volna az apja. Csibe, Litkei Erzsébet, akit Móricz Zsigmond a műveiben Csibének, majd Árvácskának nevezett, az író modellje és nevelt lánya volt. Móricz Zsigmondhoz fűződő kapcsolatának eddig homályban maradt részleteibe Hamar Péter fehérgyarmati irodalomtörténész Móricz Zsigmond utolsó szerelme címmel 2007-ben megjelent kötetében avat be. Tiszacsécsén minden év június 29-én megemlékeznek Móricz Zsigmond születésnapjáról. Az ünnepség helyszíne a porta közelében kialakított, tágas parkoló.
