Nyíradony-Gúth templomrom
Kapcsolat
cím: 4254 Nyíradony, Külterüet (Nyíracsád felé)
e-mail: Nincs
tel.: Nincs
web: nincs
látogatás rendje: szabadon látogatható
Az egykori Gúth település Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, Nyíradony és Nyíracsád között valahol félúton volt, Debrecentől légvonalban 25 km-re. A falu az 1600-as évek első felében néptelenedett el, területét a későbbi erdőtelepítések tüntették el teljesen. Templomának romfalai viszont még ma is állnak, emléket állítva az elpusztult falunak. A templomromot ma is a Nyíradony-Nyíracsád között húzódó közúton tudjuk elérni, ahol tábla jelzi az úttól néhány száz méterre lévő műemléket. Érdemes gyalog besétálni a fákkal övezett földúton, hogy az erdő csendjében álló középkori templomot elérjük.
Gúth a Nyírség nagyrészét uraló, gazdag és hatalmas Gútkeled nemzetség közös őstől maradt birtoka. Ezt neve és a közös nemzetségi monostorhoz, Nyíradonyhoz való közelsége is megerősíti. Gúthról először egy 1289-ben történt osztozkodással kapcsolatban esik szó, feltehetően a falu ekkor vált ketté és ettől fogva hívták egyik felét Nagy-, másikat Kis-gúthnak. Ebben az időszakban épülhetett mindkét falunak saját temploma is. A terület évszázadokon keresztül a Gúthy-család és leszármazottaik birtoka, egészen a török uralom idejéig. A történeti források szerint a XVI. században mindkét Gúth falu többször osztozott a kis települések szerencsétlen sorsában, lakosait sokszor elüldözték, házaikat gyakran felégették. 1593-ban a tatárok mindkét települést feldúlták és a két Gúthról 83 embert rabszolgaságba hajtottak. 1618-ban a két falu az adófelvetésénél együtt számított két portát. Ettől az időtől fogva, amelyik jobbágy csak tehette, beköltözött a nagyobb biztonságot nyújtó Debrecenbe. 1660-ban már mindkét Gúth végképp elpusztult, Debrecen városa pedig zálogba vette a szép fás erdeiről híres területet földesuraitól.
A régészeti szakirodalomból ismert templomhelyek ásatása 1913-ban történt meg, amikor mindkét falu templomának alapfalait sikerült megtalálni. Kis-Gúth falu kicsiny félköríves szentélyű temploma sajnos csak alapfalaiban maradt meg, Nagy-Gúth templomától két kilométernyire, északfelé, az országút túlsó oldalán, ma már nem látogatható.
Nagy-Gúth falu Árpád-kori templomának tégla falai viszont közel az eredeti magasságukkal állnak ma is, pedig közel 400 éve hagyták el a falut lakói. Azóta akácfáktól árnyékolt tisztás veszi körül a templomromot. Az ásatás felderítette, hogy a 10,5 méter hosszú, 8,80 méter széles templomhajóhoz 6,60 méter széles, egyenesen záródó szentély csatlakozott, melynek északi oldalán sekrestye is épült. A déli falon látható félköríves záródású keskeny ablakok, a feltárt alaprajz és a téglák méretei kétségtelenné teszik a templom Árpád-kori eredetét. Az ablakok kívül-belül kúpos kialakítással készültek, nyílásaik szélessége alig érte el a 8 cm-t, magasságuk 71 cm. Minden bizonnyal ólomüveg ablakok lehettek, de az sem zárható ki, hogy üvegezés nélküli bevilágító nyílások voltak.
A templom nyugati homlokzatának diagonális irányban épült támfalaiból azt következtethetjük, hogy az úgynevezett átmeneti stílus áramlata a gúthi-templom építésénél is éreztette a hatását. Ez pedig nálunk a XIII. század második felében történt. A templom tégláit szalmával vagy rőzsével égették ki, anyagminőségük még ma is kiváló. Sok közöttük a csillogó felületű, több színben is előforduló úgynevezett „vasas tégla”, mely a korszak templomai közül többön is megfigyelhető. A történeti forrásokból ismert, hogy az egyhajós román stílusú templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel.
A templom körül számos temetkezési helyet találtak a régészek, ami az itt kialakult középkori temetőt hitelesítette. A templomdomb közelében számos kör alakú emelkedés is látható volt még ekkor, amelyek a régi házak omladékaiból keletkeztek. A templomrom konzerválása és kiegészítése 1995-ben fejeződött be. A festői szépségű, ligetes környezetben álló, romjaiban is romantikus hangulatot árasztó templom a túrázók kedvelt célpontja.
