Ófehértói római katolikus templom
Kapcsolat
cím: 4558 Ófehértó, Alkotmány utca 14.
e-mail: nincs
tel.: 42/249-316, 30/850-7180
web: nincs
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
Vajon mióta mondják, hogy a Nyírség a sárkányok földje? Vagy inkább a sárkányos lovagok földje? Aki azért jött erre a vidékre, hogy a régi korok e titokzatos lényeit kutassa, és nem fél a sárkányfiókákól, vagy esetleg a középkori lovagok nyomába szeretne eredni, annak feltétlenül meg kell látogatnia Ófehértó római katolikus templomát. A falu közepén álló templom építésének idejét nem ismerjük pontosan, de az biztos, hogy a Bátoriak birtoka volt, így építtetői is a sárkányölő nemzetség tagja, talán két testvér, Lőrinc és Miklós lehettek, a 14. században.
A templom déli homlokzatán, egy befalazott kapu fölötti fülkében érdekes felirat rejtőzik. A vastag, vörös betűk, a kissé ügytlen kézírás ismerős lehet a környékbeli templomokat járó turista számára. A csarodai templom diadalívének hatalmas betűkkel írt felirata és a felejthetetlen, szürke-vörös virágdíszes festés ugyanennek a kéznek a munkája. Ófehértón a nevét is feljegyezte a mester: Kőmíves Mihály volt, aki 1641-ben az ófehértői, 1642-ben pedig a csarodai templomot felújította, de „kézjegye”, a liliomok alapján ő dolgozott Vámosatyán és Márokpapiban is. A belső tér liliomos festése itt is a templom korai református korszakának emléke, s eredetileg a homlokzatokra is kiterjedt.
A templomba lépve meglepő a diadalív formája. Az gótikus nyílás csúcsíves záradékát visszabontották, amikor a hajó lapos teknőboltozatát építették. Ugyanekkor készülhetett a szentély lapos boltozata is, minden bizonnyal a sokszög alaprajzú, támpilléres szentélyhez illő, bordás boltozat helyén. Ezek az átalakítások, a torony építésével és a szobordíszes oltárral együtt már a 18. században történtek, miután a falu birtokosa, Palocsay Zsigmondné Gersei Pethő Rozália a templomot elvette a reformátusoktól és a katolikus híveknek adta. Kőcímere a bejárat fölött látható.
Ma már nehéz elképzelni, de a középkorban valószínűleg az egész templomot freskók díszítették. A hajó északi falán, Kőmíves Mihály liliomos festése alatt egy hatalmas képen Szent György és a sárkány küzdelme látható. A lovag alakjából szinte semmi nem látszik, csupán az ágaskodó, szürke ló mellső lábai. Alatta a földön csúszó sárkány hatalmas alakja rajzolódik ki, amint barlangja felé menekül. Denevérszárnyát védekezve borítja púpos hátára, karmaival a sziklás talajba kapaszkodik, hosszúkás, hegyes csőrszerű szájban végződő fejét még visszafordítja, utolsó leheletével gyilkos tüzet okád a lovag felé, aki azonban győztes mozdulattal a torkába döfi hosszú lándzsáját. A kép alsó sarkában, egy sötét lyukból három kisebb sárkány nyújtja ki hosszú nyakát. Ádáz tekintettel, lángot fújva sziszegnek anyjuk támadója felé. Vajon miért festették meg itt a sárkány fiókáit? Aligha azért, hogy sajnálatot ébresszenek a hívekben… A barlang előtt a sárkány áldozatainak maradványai is feltűnnek: egy emberi koponya, egy borda, csontok, egy ló koponyája és farka. A csontok között más alantas állatok is megjelennek: egy kígyó és egy barna varangy. A legenda harmadik szereplője, a megmentésre váró királylány, a sárkány feje fölött látható. Hosszú, vörös ruhát visel, térdre ereszkedve kezét könyörgőn emeli fel Szent György felé. Hátán Barna haja hosszú fürtökben omlik a hátára.
A hatalmas Szent György-képet mintha díszes, vörös kőből faragott keret határolná. Tőle jobbra szürke kő- vagy fakeretet utánzó sávok választják el a jóval kisebb méretű képeket, mintha egy szárnyasoltárt alkotnának. Közvetlenül a diadalívnél egy női szent nagyobb alakja látható, mellette még az északi falon a templomban tanító, tizenkét éves Jézus, fölötte Júdás árulása, majd a keresztvitel jelenete. A diadaílven a két kisebb kép a Pieta, és még egy jelenet a Passióból. Fölöttük, ismét vörös keretben Szent Mihály arkangyal emelkedik kiterjesztett szárnyakkal, kezében mérleggel. Az egyik serpenyőben a bűnös lélek látható, a másikban imádkozó, vörös ruhás alakként az igaz ember lelke, melyet hiába próbál malomkővel lehúzni a serpenyőbe kapaszkodó ördög. A kép a diadalíven megfestett Utolsó ítélethez tartozhatott. A diadalív másik oldalán Árpád-házi Szent Erzsébet látható, amint egy beteget fürdet. Ugyanezt a jelenetet a baktalórántházi templomban is megfestették.
Legszebben a diadalív bélletének két női szentje maradt meg: Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit ábrázolása. A szentélyben mindössze két alak töredékét sikerült feltárni, akiket Szent Lőrinccel és Keresztelő Szent jánossal azonosíthatunk. Érdemes megfigyelni a freskóba karcolt, többszáz éves graffitiket is! Aki szeretne még találkozni Szent Györggyel, a királylánnyal, és elég bátor egy újabb sárkányos kalandhoz, látogasson el Tarpára!
