Sonkádi református templom
Kapcsolat
cím: 4954 Sonkád, Kossuth utca 2.
e-mail: sonkad@reformatus.hu
tel.: 30/635-3693
web: nincs
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
A sonkádi templom a 15. században épült, a Csaholyi család kegyúri templomaként. Sokszögben záródó, nyújtott szentélye, csúcsíves ablaka és támpillérei a gótika jellegzetességeit mutatják. Tornya csak a 19. században épült.
Sokan emlékeznek még, hogy a műemléki felújítás előtt a sonkádi templom egyáltalán nem volt különleges: jellegtelen falusi templom volt, egy a sok közül. Hogyan lett mégis mára a környék egyik legismertebb örökséghelyszíne? Mindennek az értelmét a templom évszázadokon át rejtőzködő értékei jelentik.
A lepusztult kis templom felújítása az 1990-es években a műemléki kutatásokkal kezdődött. Ekkor került elő a festett famennyezet, a szószék, a padok, és a karzat díszes festése. Nemcsak a belső, de a külső falakon is festett díszítést sikerült feltárni. A restaurálási munkák során a későbbi beavatkozások által eltakart részletek feltárása, bemutatása és hosszú távú megőrzése volt a cél. A sikeres helyreállítást 1998-ban EuropaNostra-díjjal tüntették ki.
Aki azt hitte, hogy a református templomok falait mindig fehérre meszelték és a reformátusok templomaikban nem használtak díszes berendezési tárgyakat, azok látogassanak el Sonkádra! Meg fognak lepődni a festett falak, a virágos mennyezet és a színes szószék, padok és karzatok láttán. Bár középkori eredetű a templom, ezek a dekorációk már a reformáció után, annak szellemében készültek.
1717-ben egy nagyobb tatár támadás söpört végig a Felső-Tisza-vidéken, amelynek több falu és templom is áldozatul esett. Sonkádon a templomot, az oda menekülő lakossággal együtt felgyújtották. Ekkor semmisült meg a szentély bordás boltozata és az épület tetőszerkezete. 1750-es években indult a templom helyreállítása, melynek keretében 1766-ban elkészült festett, kazettás mennyezete, 1773-ban díszes szószéke, 1795-ben pedig karzata. A “virágok temploma” szépen bizonyítja, hogy a reformáció nem szorította ki a művészetet a templomból. Az ablakfülkéket körülölelő indás-leveles ornamentika formavilága a „virágos reneszánsz” hatását mutatja.
A növényi ornamentika, jelentéssel bíró szimbólum: a szentély albakrézsűjét díszítő kanyargó szőlő Krisztus példabeszédeinek gyakori motívuma, de utal az utolsó vacsora borára is. A falra festett ornamentika felkúszott a famennyezetre is. Itt a növényi motívumok mellett az égitestek is megjelennek. Az égboltot jelképező kazettás mennyezet ábrázolása szintén szimbolikus: a paradicsomkertre utal.
