Bábtava, Gelénes
Az Észak-Alföld változatos élővilág otthona. Találkozhatunk itt a folyókat követő hazai fűzek és nyarak alkotta puhafa ligetekkel, kissé távolabb tölgy- kőris-szil ligeterdőkkel, és a magasabb fekvésű folyóhátakon síkvidéki gyertyános tölgyesekkel. A vidékre általánosan jellemző a kárpáti hatás, olyan hegyvidéki fajok is megjelennek, mint a kárpáti sáfrány, az erdélyi csillagvirág, melyek az Alföld más részén hiányoznak. Kiemelkedő figyelmet érdemelnek a hazai viszonylatban egyedülálló, de európai mértékkel is különleges Csaroda környéki tőzegmohalápok, melyek ritka fajok sok esetben egyetlen magyarországi élőhelyei. Az Országos Természetvédelmi Tanács a kor neves botanikusainak, természetvédelmi szakembereinek a javaslatára 1952-ben felismerte a területek egyedi jellegét, ezért három hektár kiterjedésben a Csaroda külterületén lévő Báb-tavát és több mint harminc hektáros méretben a beregdaróci Nyírjest (Nyíres) országos védett területté nyilvánította. Később, 1982-ben mindkét terület a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet részévé vált. A gyapjúsásos dagadólápokat a térség legidősebb képződményei között tartjuk számon, a pollenvizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy koruk 9000 év körüli lehet. Ezek az apró, néhány hektáros lápok a jégkor végén, holtággá válva fűződtek le a folyóról. Kialakulásuk mélyebb medrű holtágakban történt, melynek saját vízgyűjtője volt, ami biztosította a folyamatos vízutánpótlást. A körülöttük megmaradt összefüggő erdők magas páratartalmat, a hűvös-nyírkos mikroklímát teremtettek, mely feltétele a láposodásnak. Emellett a pangóvizes jelleg segít a savanyú kémhatás kialakulásának és a tőzegmohák megtelepedésének. Hogy miért is nevezzük ezeket a vizes élőhelyeket „dagadó” lápoknak? Az elnevezést Cholnoky Jenő földrajztudós vezette be. A névválasztás egyszerű megfigyelésen alapul, ugyanis a tőzegmohalápok közepükön magasabbak, mint a szélükön. Ha a tőzegmohák megfelelő vízviszonyok mellett fejlődnek, akkor likacsos voltuk miatt a vízfelvevő képességük eredményeként a láp közepén helyenként akár méteresre is kidomborodnak, kidagadnak. Az itt található, elszigetelt társulások az utolsó eljegesedés időszakában húzódtak le ide a magasabb hegyvidéki régiókból. A Tisza szabályozását követő lecsapolások eredményeként elpusztult, az ÉK-i Kárpátok lábánál fekvő Szernye-lápon végzett kutatások alapján tudjuk, hogy a növényfajok szinte teljes mértékben megegyeznek a Beregi-sík lápjainál találtakkal, csak ott jóval nagyobb számban fordultak elő. A mohapárnát tőzegmohafajok alkotják, felettük hosszú indát fejleszt az apró méretű négyszirmú tőzegáfonya. Félcserje, ciklámenlila virágait nyár közepén hozza, termése nagy piros színű bogyó. Állandó és jellemző faj a zsombékokon növő hüvelyes gyapjúsás, értékes és ritka hazai sásféle, hosszú száruk végén tavasszal jelennek meg fehér gyapjúpmacsaik. A hármaslevelű vidrafű szintén jégkori maradványfajunk, pirosas bimbói április-május hónapokban fejlődnek, virágai fehér színűek, régen gyógynövényként hasznosították. A vizesebb területek lakója a tőzegeper, erőteljes szára 20-30 cm magas, leveles. Szirmai bíbor pirososak csaknem fekete színűek, ezért nevezték régen „komorká”-nak. Állandó faj a mocsári kocsord, a peszérce, a gyapjasmagvú sás, a füles fűz, a molyhos nyír és a rezgő nyár és a babérfűz. Gerincesek közül a lápi pócot, mint hazánk bennszülött halfaját és az elevenszülő gyíkot érdemes említeni. A láp fennmaradását számos tényező veszélyezteti, megőrzésének érdekében már az 1985-ben „mentési tervet” dolgoztak ki. Ennek lényege az volt, hogy vízellátást kell a lápnak biztosítani, amellyel a mindenkori vízhiányt pótolni lehet, a szükségletnek megfelelően. Rétegvízkútból szabályozottan jutatták a vizet földalatti csatornákon a láphoz, aminek hatására a láp állapota gyorsan javult, a hatalmas úszó sziget megemelkedett. Később pályázati források felhasználásával az lápot körülvevő szántóterülteken erdősítés indult, megóvva a ritka élőhelyet a veszélyes vegyszerek bemosódásától, egyúttal javítva a terület mikroklimatikus viszonyait. A Bábtava fokozottan védett terület, csak szakvezetővel látogatható!
