A Felső-Tisza-vidék földrajzi, történelmi és kulturális szempontból jól körülhatárolható táj. Tág értelemben a Tisza folyó felső szakaszának, annak alföldi részét értjük. Ez magába foglalja a Szatmári- és Beregi-síkság vidékeit és a Bodrogköz mellett a régi Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros megye Tisza menti részét is magába foglalja. A tágabb értelemben vett Felső-Tisza-vidék területén ma több ország, Magyarország, Ukrajna, Románia osztozik, egykor ez a terület azonban egy összefüggő földrajzi, történeti, néprajzi, kulturális régiót alkotott. Földrajzi szempontból a Felső-Tisza és mellékfolyói, a Szamos, a Túr, a Kraszna és a Bodrog által érintett térséget jelöli. Néprajzi szempontból ide soroljuk a Szatmár, Bereg, Rétköz, Bodrogköz, a Nyíri Mezőség, a Beregvidék és a Szamoshát tájegységeit, a kultúrtáj kialakulásában és terjedésében is egységes terület. A szűk értelemben vett Felső-Tisza-vidék e nagy terület mai országhatáron belüli része. Szatmár-Bereg az egyik legnagyobb területű egysége, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén található. Természetes határait nyugatról a Nyírség, a Tisza, délről a Szamos folyó jelöli ki, keleti, északi és déli részét a magyar-ukrán-román országhatár. A Felső-Tisza-vidék a rejtőzködő kincsek világa, ahol számos izgalmas és látványos helyszín várja a felfedezőket. A térség három történeti nagytájunk, Erdély, Felvidék és az Alföld találkozási pontjánál fekszik, amelyek egyben kulturális régiók, ennek lenyomatai, hatásai jól láthatóak az épített és szellemi örökségben. Felső-Tisza-vidék egy felfedezetlen, kevéssé közismert területe a Kárpát-medencének, amely elsősorban a kulturális örökség iránt nyitott, az aktív mozgást kedvelő turisták számára jelent vonzerőt. A következőkben beható képet kaphattok a Felső-Tisza-vidékről, annak földrajzáról, történelméről, turizmusáról.