kozepkoritemplomokutja@gmail.com +36 30/446-8383

ÖRÖKSÉGTÚRA A BODROG-MENTÉN ÉS A BODROGKÖZBEN

Egy ismeretlen világ a Zemplén és a Felső-Tisza-vidék peremén

A túra során a Zemplén keleti oldalán haladunk keresztül a Felső-Tisza-vidék észak-nyugati szegletébe, folytatva a régió kulturális és természeti örökségének felfedezését a Bodrog folyó mentén. Ezúttal egy olyan vidéket ajánlunk a túrázók figyelmébe, amelynek egyes részei az ismeretlenség homályába burkolódznak, még más területei bejáratott túraútvonalnak számítanak.

Talán az az egyik leghihetetlenebb ebben az örökségtúrában, hogy szó szerint településről, településre haladva, találkozhatunk, valami nagy jelentőségű és látványos örökséghelyszínnel. A túra sűrű lesz, a táj változatos, a terep nem nehéz, többségében síkság és kisebb hegyek váltakoznak. Egyet garantálhatunk, ezen a túrán olyan műemlékekkel, történelmi emlékhelyekkel, természeti kincsekkel találkozhattok, amely felkeresése maradandó emlékeket fog adni számotokra. A Felső-Bodrogközben a magyarság szinte egy homogén nemzetiségű területet alkot, így nyelvi vagy kommunikációs nehézségekkel nem kell számolni a túra során. A Bodrog folyó mentén Sátoraljaújhelytől egészen Tokajig, az EuroVelo11 nemzetközi kerékpárúton tekerhetünk, amelynek egy része jelzett mellékutakon halad, más részei pedig kiépített kerékpárutak. Ezt leszámítva az örökségtúra többi szakaszánál csak egy két helyen van kiépített kerékpárút, aszfaltozott vagy stabilizált töltéskorona, az út nagy részét alacsony forgalmú mellékutakon tesszük meg. Az örökségtúrát indíthatjuk Tokajból vagy Kisvárdáról, mindkét városnak kedvező a vasúti megközelítése, amennyiben vasúttal érkezünk az indulóponthoz. A hatékonyabb időbeosztás érdekében a kisvárdai indulást javasoljuk. Ennek az örökségtúrának a főszereplője a Bodrog folyó, amely a Tisza jobb parti mellékfolyója. A Bodrog a szlovákiai Zemplén falu határában egyesülő Latorca és Ondava összefolyásából keletkezik, de vízgyűjtő területéhez tartozik az Ung, Laborca és Tapoly folyó is összefolyásából keletkezik. Felsőbereckinél érkezik Magyarországra, Tokajnál pedig beleömlik a Tiszába miután keresztül szelte keleti irányból az egész Hegyalját. Az örökségtúra a Bodrog folyó mentén lévő területek, valamint a Bodrog és a Tisza folyó között elterülő úgynevezett Bodrogköz felfedezését szolgálja, amelyek 1920 előtt Zemplén vármegye részét alkották.  Az egykor összetartozó Bodrogköz területét magyar-szlovák határ vágja ketté. A Magyarországhoz tartozó Alsó-Bodrogköz és a Szlovákiához tartozó Felső-Bodrogköz, valaha egy összefüggő természeti és néprajzi tájegységet alkotott, melynek a központja Királyhelmec volt. Ma a Felső-Bodrogköz központja továbbra is Királyhelmec, még Alsó-Bodrogközé Cigánd, a Bodrog-menti területek esetében az egykori vármegyeközpont Sátoraljaújhely és Sárospatak a legnagyobb városok. A két Bodrogköz, mindkét országban a legszegényebb régiók közé tartozik és a múltban is a nehéz sorsú vidék volt. Ennek oka, zempléni síkon kanyargó Tisza, Bodrog, Latorca, Laborcz, Ondava és Tapoly folyók tavasszal szinte tengerré változtatták a Bodrogköz sík területét, az árvizek elvonulása után pedig nagy kiterjedésű tavak maradtak, melynek súlyos hatása volt a gazdálkodási lehetőségekre nézve is. Ennek a helyzetnek a megoldására már igen korán, az 1860-as években elindultak a vízrendezési munkálatok. Na de vágjunk is neki útunknak.

Mint javasoltuk Kisvárdáról érdemes indítani a túrát. Kisvárdóról a Bodrogköz felé Döge, Szabolcsveresmart, Kékcse irányába célszerű útnak indulni két okból. Egyrészt a Kisvárda-Kékcse útvonal bár rövidebb, de rendkívül forgalmas. Másrészt Szabolcsveresmart felé vezető útról egy csodálatos panoráma nyílik a rétközi-tóra. A rétközi-tó, amelyet korábban fehér tónak neveztek, több mint 10 ezer évvel ezelőtt keletkezett és egy igen nagy kiterjedésű vízfelületének számított. A 19. században lezajló folyószabályozások és vízrendezési munkáknak esett áldozatául az 1880-as években, amely során szabályozták a Tiszát és lecsapolták a kisebb tavakat. Csakúgy, mint a Bodrogközben, a Rétközben is jelentős vízrendezési munkák zajlottak le, amely teljesen átalakított a táj szerkezetét. Egy évszázaddal később már éreztette hátrányát a nagy vízfelületek lecsapolása. Az aszályok enyhítése érdekében a lecsapolt tó helyén, a tó egykori medrének felhasználásával 1991-ben alakították ki a szabolcsveresmarti víztározót, amely a Felső-Tisza-vidék legjelentősebb víztározója volt sokáig, mígnem 2014-re szinte teljesen kiszáradt. Néhány éve nagyszabású beruházás valósult meg a tó élőhelyvédelmi reskonstrukciója érdekében, amely rendkívül látványos eredménnyel járt. Érdemes tehát végig tekerni a rétközi-tó mentén, amely számos kikapcsolódási lehetőséget is nyújt az oda érkezőknek. Ezek közül kiemelkedik az impozáns kialakítású erdei iskola és élményközpont, amely a Hobbit-lak névre hallgat.

A II. Rákóczi Ferenc hídon keresztül lépünk be a célterületünkre,  a Bodrogközbe, amely Kékcse és Cigánd között köti össze Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. A Magyaroroszághoz tartozó Alsó-Bodrogközben négy örökséghelyszín felkeresése mindenképpen ajánlott, amelyek egymás után lévő településeken sorakoznak 25 kilométeres távolságon belül. Azonban szeretnénk felkészíteni a túrázókat, hogy igen szolgáltatáshiányos területről van szó, így komolyabb vendéglátóegységekre, éttermekre, szálláshelyekre nem sok eséllyel lehet számítani. Első bodrogközi állomásunk a Cigándon található Bodrogközi Múzeumporta, ahol egy rendkívül színvonalas kiállítás segítségével, mélységében ismerkedhetünk meg a történeti Bodrogköz történelmével, természetföldrajzi és néprajzi sajátosságaival, a régió sorsfordító eseményeivel, az itt élők mindennapjaival, népi kultúrájával. Egyszóval olyan háttérinformációk birtokába kerülhetünk itt, amelynek a teljes örökségtúra időtartama alatt jó hasznát vehetjük. A Bodrogközi Múzeumporta 2015-ben elnyerte az év kiállítása és az év múzeuma díjat, amely kétségkívül jelzi, hogy a múzeum a legígéretesebb szabadtéri skanzenek közé tartozik. A következő Alsó-Bodrogközi állomás a szomszédos Pácin települése. Pácin vára a Felső-Tisza-vidék és a Zemplén egyik legjelentősebb reneszánsz emléke. Az örökségtúra jó lehetőséget kínál, hogy közelebbről megismerkedjünk a reneszánsz kastélyépítészet sajátosságaival, hiszen Pácinban, Borsiban és Sárospatakon is a legszebb példái láthatóak ennek az építészeti stílusnak. A pácini várkastély művészettörténeti jelentőségét az adja, hogy az idők során megőrizhette a korszakra jellemző építészeti sajátosságait, amit az 1977 és 1987 között elvégzett munkák során a kastély későreneszánsz stílusú rekonstrukciójával törekedtek bemutatni. Különösen figyelemre méltóak a kastélyt körbe vevő tornyos-védőfolyosós-lőréses falak és a pártázatos, sgraffitós díszítésű tornyok, amelyek a reneszánsz jellegzetes stílusjegyei. A fal bejáratánál felvonóhíd és farkasverem található. Az épületben történeti kiállítás segítségével ismerkedhetünk meg a kastély múltjával és építtetőivel. Az idő fogytán, folytassuk útunkat az Alsó-Bodrogközben. A következő célpont Karcsa, ahol Magyarország egyik legizgalmasabb templomával találkozhattok.

Ha meglátjátok a karcsai református templomot számos kérdés kezd foglalkoztatni benneteket. Hogyan került ide, ebbe az egykor lápos, mocsaras Bodrogközbe, ez az ódon, nem megszokott formájú, igen magas művészi színvonalú épület, amelyet izgalmas kőfaragványok díszítenek? Kik építhették? Hogyan kerültek erre a kőben szegény vidékre a templom építőanyagát jelentő kövek? A templom alapításáról, építési körülményeiről számos verziót találhatunk, amely a templom építését tündérekkel, a johannitákkal, vagy a Kaukázusig visszatekintő ősmagyar kapcsolatokkal hozzák összefüggésbe. Annyi biztos, hogy a karcsai templom a magyarországi román templomépítészet egyik nagyon fontos és igen problematikus emléke, melynek szűkebb környéken nincsen sem jelentőségben, sem kvalitásban hozzá mérhető építészeti emlék. Talán ezért sem meglepő, hogy az építési körülményeire sokan, sokféle választ próbáltak adni. Így voltak ezzel az itt élő emberek is, akik egy csodálatos mesét hagytak az utókorra a templom építésével kapcsolatban, hiszen nehezen tudták elképzelni, hogyan is kerülhettek ide a templomot alkotó vaskos kövek. Eszerint az egykor mocsaras, lapos vidéken kanyargó Karcsa folyó kristálytiszta és mély vízében, vízitündérek éltek egy várban. A tündérek szomszédságába gonosz boszorkányok költöztek. Ekkor úgy döntöttek, hogy más vidékre távoznak, de emléket hagynak szeretett falujuk számára. A víz alatti tündérpalotájukat lebontották és vastag vörös márványtömbjeiből felépítették a templomot. Két tündérlány ezüst harangot is hozott a templomra, akit üldözőbe vettek a boszorkányok. Az üldözés közepette a tündérek a vízbe ejtették a harangot, amely a legenda szerint minden száz évben megkondul a tündérek emlékére.  E gyönyörű történet mellett mi most röviden ismertetjük a legvalószínűbb forgatókönyvet a templom építésével kapcsolatban.

Az 1180-as években említik először Karcsát és templomát az oklevelek, amelyben III. Orbán pápa a keresztes lovagok magyarországi házait közvetlenül fennhatósága alá helyezi. A szentföldi alapítású Johannita lovagrend, vagy eredeti nevén a Szent János Ispotályos Lovagrend 12-16. század között működött, gyökerei a bencés szerzetesrend által alapított jeruzsálemi Szent János ispotályig vezetnek vissza. Az ispotályok alapítása a Szentföldre vezető zarándokutak mentén és a Szentföldön nagyon elterjedt volt a 11. századtól, ám ezek az ispotályok nem a mai szó értelme szerinti kórházak voltak, hanem olyan menedékházak, ahol a zarándokok, öregek, betegek, szegények, sőt árvák is ételt, szállást és ápolást kaptak. A Szent János ispotály az első keresztes hadjárat során erősödött meg és vált önállóvá a bencés rendtől, melynek tagjait ispotályosokként hívtak. A Szent föld bizonytalan katonai helyzetéből adódóan a rend katonai jellege fokozatosan erősödött, a 12. század közepén vált lovagrenddé, ettől kezdve nevezik Johannita lovagrendnek, amely egy évszázad alatt a középkor egyik leghatalmasabb gazdasági és politikai tényezőjévé vált. A magyar királyság területén az első Johannita lovagok II. Géza korában, a II. kereszteshadjárat időszakában telepedtek le és alapítottak rendházakat. Érdemes azonban itt kitérni Györffy György történész gigantikus terjedelmű Szent István monográfiájában szereplő a karcsai templomra vonatkozó utalásra. Eszerint a templom alapítása a II. Géza által alapított Szent István ispotályos kanonokrenddel (stefaniták) van összefüggésben, amely még a keresztesháborúkat megelőzően Szent István által létrehozott Jeruzsálemi zarándokházból nőtte ki magát. A kanonokrend anyaegyháza a jeruzsálemi ispotály lett, a magyaroroszági központja Esztergom melletti Szentkirály monostor. A régebbi kutatás mind a jeruzsálemi, mind az Esztergom melletti ispotályos közösséget a Johannitáknak tulajdonította, azonban az újabb kutatások szerint II. Géza – aki a korabeli források szerint hű követője volt a lovageszményeknek és ápolója a Szent István kultusznak – a Jeruzsálemben Szent István király alapítványát újította meg. A Szent István ispotályos kanonokrend tehát nem lovagrend, hanem kanonokrend volt, amely Szent Ágoston reguláját követte. Jeruzsálem elestével a jeruzsálemi magyar ispotály elpusztult, a lovagok hazatértek a Szentföldről. Az esztergomi központ tovább működött és filiákat hozott lére, ilyen lehetett Karcsa is. A Szent István kanonokrend tartozékai a török hódítás időszakában mind elenyésztek, egyetlen fennmaradt elméke a Karcsán található templom, amelyet a közvélemény a Johannita lovagrendhez köt. Mindez azonban már közelebb vezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogyan kerül egy ennyire magas színvonalú épület a mocsaras, lápos Bodrogköz területére. Ahogy a templom kutatója Gervers-Molnár Vera is felhívja rá a figyelmet, a templom a befejezetlenség érzetét kelti. Ennek oka, hogy az épület három építési periódusát, három különböző műhely végezte. A rend nehéz anyagi körülményei miatt a második és harmadik periódust sem tudták az eredeti elképzelések szerint felépíteni, ezért több kényszermegoldást alkalmaztak. A templomot éppen annyira fejezték be, hogy használni lehessen. A templom láttán, ami egyből feltűnhet szemünknek, a téglából épült kör alakú szentély és a kőből épület hajó furcsa kapcsolódása. Ezt a különös kinézetű, kör alaprajzú szentélyt rotundának vagyis körtemplomnak nevezik. Magyarországon és Közép-Európában is, a kerek templomok nem ritkák a román korban, csak a Magyar Királyság területén több, mint 60 templom tartozik ebbe az emlékkörbe. Azonban a karcsai, a kiszombori és a gerényi - a Kárpát-medence három leghíresebb rotundája - alaprajzi elrendezése rendkívüli hasonlóságot mutat. A Kaukázus területén nagyon gyakori volt a körtemplomok építése, emiatt szokás a Kárpát-medencei rotundákat összefüggésbe hozni a kaukázusi emlékanyaggal, de erre semmilyen hiteles történeti adat nem szolgál. Mindenesetre mikor a kis karcsai körtemplom már kicsinek bizonyult, hozzá toldottak egy kőből épült hajót, amelyet megszakítással két periódusban épített, két különböző műhely. A régészeti ásatások azt is bebizonyították, hogy a templom eredetileg három hajós álbazilikális épületnek épült, de ez sem valósult meg. Az épület szerkezeti felépítése is arra vall, hogy középtornyot is terveztek, de ez a torony sem épült fel soha. Az utolsó periódusban épület meg a hajó nyugati fala és a díszes kapuja, amelyet Gervers-Molnár Vera lombard és francia mintákat ismerő műhelynek tulajdonít. A templombelsőben, a déli pillér alsó fejezetében egy faragott kőszobor mindenképpen figyelemre méltó, amelyen verekedő emberpár látható, melyet egy harmadik alak figyel. Művészettörténészek szerint a heves verekedés a jó és a gonosz küzdelmét jelképezheti, vagy esetleg az 1054-es egyházszakadást ábrázolja.

Talán kicsit sokat is időztünk Karcsán, de vannak örökséghelyszínek, amelynek jelentőségére nem lehet eléggé felhívni a túrázók figyelmét. Az utolsó állomásunk az Alsó-Bodrogközben Karos, amely szintén egy ilyen település. Karos nyugati határában 1986 és 1990 között tárták fel a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét, melynek helyén nemzeti sírkert található. Néhány éve pedig látogatóközpont is épület a faluban, ennek a régészeti emlékanyagnak a bemutatására. A Felső-Tisza-vidék rendkívül gazdag honfoglaláskori temetőkben, leletekben. A legjelentősebb leletek Karos mellett Rakamazról, Bashalmról, Ibrányból, Tiszabezdédről, Eperjeskéről, Tiszaeszlárról, Beregszászról és Tarpáról származnak. Karos jelentősége azonban még inkább kiemelkedik az amúgy is jelentékeny Felső-Tisza-vidéki leletek közül. Karoson nagy számban kerültek elő az egymáshoz közel lévő, férfi többségű sírok. A sírokból jelentős mennyiségű fegyver és méltóságjelvény került elő, de kiemelkedik három rangos tárgyakkal rendelkező sír, amelyek minden bizonnyal vezéri sírok voltak. A karosi temető tehát honfoglalás és kalandozások korában élő vezérek és családtagjaik, valamint a kíséret harcosainak sírjait őrizte. A sírok hierarchia szerint helyezkednek el. Kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi nyugodott az 52. sírban, melynek helyét emlékmű őrzi. A mellette talált tárgyak alapján valószínű, hogy jelentős szerepet töltött be a 10. század nagy fejedelmei között. Előterében áll a hét vezér szimbolikus sírja, korabeli kialakításban, és egy szimbolikus turul madár. A férfiak erős felfegyverzettsége, méltóságjelvényekben való gazdagságuk azt jelezheti, hogy e temetőben a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, családtagjaik és háziszolgáik, valamint helyzetüknél fogva többnyire nőtlen kísérő harcosaik nyugodtak. Közülük kerülhettek ki a kalandozó hadjárat vezetői és résztvevői is. A gazdag leletanyag jelzi a Felső-Tisza-vidék katonai és stratégiai jelentőségét a honfoglalás korában, egyértelműen kimondható, hogy a jelenleg ismert leletanyag tükrében kétséget kizáróan a legnagyobb hatalmi centrumnak tekinthető. Azonban felmerül a kérdés, hogy a miért pont a periférikus fekvésű Felső-Tisza-vidéknek lehetett geopolitikai jelentősége ezekben az évtizedekben. A legújabb kutatások szerint ezt azzal lehetséges magyarázni, hogy ekkor még a honfoglalók fennhatóságuk alatt tartották a Kárpátoktól keletre első Etelköz területét, vagyis a korábbi szállásterület nem egyik napról a másikra került ki a magyar érdekzónából.  Ebben a megközelítésben a Felső-Tisza-vidékről az Etelköz és a Kárpát-medence egyaránt jól megközelíthető.

Karos és Bodrogszerdahely között néhány éve elkészült egy összekötő út, amelyet csak néhány helybéli autós használ. Ezen az úton biztonságosan lépünk át a magyar-szlovák határon, az Alsó-Bodrogközből, a Felső-Bodrogközbe. Az első település a Felső-Bodrogközben Bodrogszerdahely, amely 2200 fős lakosságával Királyhelmec után a Bodrogköz második legnagyobb települése, ahol több vendéglátóhely és közszolgáltatás működik. Bodrogszerdahelytől Királyhelmec felé haladva a 13. században épült nagykövesdi vár romjai uralják a horizontot, amely a Bodrogközi síkságból kiemelkedő 277 méteres Tarbucka dombság tetején áll. A Bodrogközben két vár (Nagykövesd, Királyhelmec), egy földvár (Zemplén) és két várkastély található (Pácin, Borsi), tehát ez a viszonylag kis terület bővelkedett erődített helyekben, várakban, várkastélyokban. A nagykövesdi várat a Bodrogköz legnagyobb birtokosa a Baksa nemzetség építi a 13. század végén. Történetét közel 300 éven keresztül nagyban meghatározta a nemzetségből származó Sóvári és Szerdahelyi családok közötti torzsalkodás, amely miatt a vár gyakran cserélt gazdát. Érdekes fejezet a vár életében az 1450-es évek, amikor Jan Giska huszita zsoldosvezér 1451-ben elfoglalja, amelyet Hunyadi Mátyás seregeinek csak 1459-ben sikerül visszafoglalnia. Száz évvel később a Szapolyai-párt és Habsburg-párt között dúló polgárháború kereszttüzébe kerül a vár, amelyet többször megostromolnak. A császári generális parancsára, a megtorlás jegyében 1673-ben robbanták fel az erődítményt, mivel az akkori tulajdonosa Soós György része volt a Wesselényi összeesküvésnek. A több, mint háromszáz-ötven éve romokban álló várból remek kilátás tárul elénk, emiatt a túrázók közkedvelt megállóhelye. Mára a háromszög alaprajzú erődítménynek már csak három tornya áll, az összekötőfalak teljesen leomlottak, a külső várnak pedig már nyomát sem lehet látni.  

Nagykövesdről Őrös, Nagygéres, Kisgéres irányába folytatjuk útunkat. Mielőtt begurulnánk Királyhelmecre, érdemes megállni Kisgéresen. A település határában ugyanis egy akácligetben található a kisgéresi pincesor, amely a Tokaj-Eperjesi hegység szlovákiai területének egyik legnagyobb pinceegyüttese. A pincesor különlegessége, hogy a vulkáni tufába lettek kivájva a pincék több száz évvel ezelőtt. 83 pincebejárat, vagy ahogy a helyiek hívják, „torok” található a pincesoron, amelyből 364 meredek furat vezet le a mélybe. Bár a bejáratok közösek, minden furatnak saját gazdája van. Az itt megtermelt bor egyedisége abban rejlik, hogy a 10-11 fokos hőmérsékleten az élesztőgombák lassan dolgoznak, amely sajátos ízt kölcsönöz a bornak. A kulturális látnivalókban rendkívül gazdag első túranap a Felső-Bodrogköz szívében Királyhelmecen ér véget, ahol szállások, éttermek állnak a túrázók rendelkezésére. Királyhelmec, a történeti Bodrogköz természetes központja volt. A 7600 lelkes járásközpont, több, mint 70%-a magyar nemzetiségű. A város nevezetessége és szimbóluma a mohácsi csatavesztést követően Perényi Péter által épített, rövid életű csonkavár, amelyet már 1548-ben felsőbb utasításra lebontanak.

A túra második napjára mindössze négy örökséghelyszín megtekintését ajánljuk. Elsőként a Királyhelmectől 7 kilométerre található, a Latorca folyó partján fekvő Leleszre érdemes ellátogatni, ahol a térség legnagyobb jelentőségű szerzetesi központja, a leleszi prépostság működött, amely hiteles hely volt. Bodrogszentes a mai nap másik főszereplője, ahol a Felső-Tisza-vidék egyik legszebb romkori emlékét tekinthetjük meg. Bodrogközi expedícióinkat két kuriózummal a zempléni földvár és a Borsi kastély felkeresésével zárjuk.

A Felső-Bodrogköz legjelentősebb örökséghelyszíne a leleszi monostor, amely a szélesebb környék történelmének meghatározó intézménye volt a 19. század első feléig. Ez oda-vissza egy 14 kilométeres kitérőt jelent, de beiktatását a túrában mindenképpen ajánljuk. A leleszi premontrei prépostságot 1180 körül alapították. A vándorprédikátor mozgalomból kinőtt, aszketikus életmódot folytató premontrei rend 1120-ban a Franciaországi Prémontrében alakult meg. A premontreiek II. István magyar király meghívására 1130-ban telepedtek le Magyarországon. II. András jelentős bitokokkal látta el a rendet, valamint meggyilkolt feleségének Gertrudisnak egy részét (egyes feltételezések szerint a szívét), a prépostságban helyezte nyugalomra, hogy a felesége lelki üdvéért folyamatosan misét mondjanak. A rendnek kiterjedt birtokhálózata volt a Bodrogközben, melynek megtartásáért évszázadokon keresztül harcot kellett vívniuk a szomszédos birtokosokkal. Ezek a küzdelmek több alkalommal elfajultak és megrohamozták, kifosztották a monostort, meggyilkolták a szerzeteseket. Így már érthető, lesz számotokra miért épült a templom köré kerítőfal. A prépostság meghatározó szerepet töltött be a magyarországi premontrei rend életében. Több személy került ki a leleszi prépostságból, akik premontrei rend magas rangú tagjaivá váltak. A dombtetőn álló rendházhoz épült hozzá a templom. A monostor eredetileg román stílusban épület, de ez a tatárjárás során elpusztult, amelyet a 13. század második felében gótikus stílusban építettek újjá. A templomot a 14. század első felében építették, melynek égbe szökő tornya igen impozáns látványt nyújt. Az épületegyüttes legrégebbi és leglátványosabb része a kolostor keleti szárnyában lévő kápolna, amelyet 1400 körül falképekkel díszítenek. A 18. század első felében került sor a templom barokk átépítésére.

Királyhelmec és Újhely között végig a 79. számú úton tekerünk. A Felső-Bodrogközre jellemző síkvidékkel szemben itt néhány ponton már számíthattok kisebb szintemelkedésre, különösen Bodrogszentes előtt. A Felső-Bodrogköz másik legjelentősebb középkori műemléke a bodrogszentesi református templom, amely Lelesztől 14 kilométerre található. A templom különösen hangulatos környezetben, a falu határában egy dombtetőn áll. Román stílusban épült a templom tornya, valósíznűleg az 1220-as években, még a hajóban és a szentélyben szemléletesen láthatóak a 15. századi késő gótikus átépítések. Különösen látványos a román stílusú torony bélletes kapuja, valamint kettős és hármas nyílású ikerablakai, amelyet félköríves párkány és fűrészfogdísz ékesít. A gótikus átépítés során készültek el a mérműves ablakok és a szentély hálóboltozata. A 16. században reformátussá lett a templom. Ennek a korszaknak a legnyomatát hordozza a 1794-ben készült impozáns festett, kazettás mennyezet és karzat. A templom felújítása 2005-ben vette kezdetét és 2017-ben fejeződött be, amely során a fa berendezések restaurálására is sor került. Mára a bodrogszentesi református templom, a Bodrogköz lejobb állapotú egyházi műemléke.  

Bodrogszentes után, nyugati irányba Bodrogszentmária, Szomotor és Szőlőske irányába folytatjuk útunkat. Mielőtt elmennénk Borsiba, még mindenképpen javaslunk egy 16 kilométeres kitérőt tenni. Szőlőske előtt forduljatok el Ladamóc irányába, ahol enyhe emelkedőre kell számítanotok egészen Zemplénig. A főúttól 8 kilométerre található a kicsiny Zemplén falu, amely földvárával az egykori Zemplén vármegye névadója és központja volt egészen a 17. századig. A zempléni földvár a település belterületén található, de a rátalálás nem egyszerű. No nem azért mert valami eldugott helyen áll, hanem azért mert házak veszik körbe, aszfaltozott út vezet be a belsejébe, így egykori sáncai szinte beolvadnak a környezetbe. Onnan ismerhetitek meg már távolról, hogy a földvár belsejében két templom is áll egymás mellett, szóval keressétek a tornyokat. Az államalapítás korába jön létre a várszervezeti rendszer a Magyar Királyság területén, amely az egész Árpád-korban meghatározza a katonai, védelmi, közigazgatási, egyházszervezési és településfejlődési folyamatokat. A Kárpát-medencei földvárak építési idejük szerint különböző képet mutatnak. Vannak olyan földvárak, amelyek a bronzkorban már álltak, másokat germánok vagy szlávok építettek. Bronzkori, de főleg szlávokhoz köthető régészeti leletek Zemplénben is nagy számban kerültek elő. Ennek az az oka, hogy a földvárak a meglévő, többségében felhagyott településekre épületek. Zemplén esetében a nagy számú szláv leletekből arra következtettek a régészek, hogy korábban egy szlávok által birtokolt erőd állt itt, amelyet a honfoglalás során a magyarok elfoglaltak. A II. világháború után elinduló földvárkutatások, régészeti ásatások azonban számos földvár esetében bebizonyították már, hogy keletkezésük a 11. század első felére, az államalapítás és a Német-Római birodalommal folytatott küzdelmek időszakára tehető, vagyis a belső konszolidáció megteremtése és a külső fenyegetés elhárítása hívta őket életre. A zempléni földvár építése is az államalapítás korára tehető. A Kárpát-medencei földvárak nagy része folyók, utak, jól védhető pontok mellett épült fel, de nem magaslatokra, mint a 13. század második felétől a kővárakra ez jellemző. Így van ez a zempléni földvár esetébe is, amely a Bodrog folyó partján elhelyezkedő stratégiai pontra épült. A földvárak valójában fából készült földdel feltöltött várak voltak. Mivel az évszázadok alatt a fa elkorhadt, mára csak a földsáncok látszanak. Ezért is nevezzük őket földvárnak. A zempléni földvár, a kazettás szerkezetű földvárak csoportjába tartozik, ahol a fa gerendákat máglya szerűen  csapolták egymásba és az így létrejövő kazettákat töltötték fel földdel. Az így létrejövő 5-7 méter magas sáncokat, mellvédek és járószint zárta, melynek sarkaiban őrtornyok fürkészték a vidéket.  A földvárak a katonai, védelmi feladatok ellátása mellett fontos igazgatási centrumok is voltak, ezért többségükben rangosabb kőépületek alapjai kerültek el az ásatások során. Elsősorban a várispánság központi épületei épületek a várak belsejében, illetve a legkorábbi templomaink is itt kaptak helyet. A zempléni földvár területén lévő temető lehetetlenné tette a várbelső átfogó régészeti kutatását, így korábbi kőépületek alapfalai egyelőre nem kerültek elő. Ami tudva lévő, hogy a zempléni földvárban működött a zempléni főesperesi székhely, amely alá az esperesség területén lévő plébánia templomok tartoztak. A földvár belsejében jelenleg két templom is látható.

A református templomra különösen szeretnénk felhívni a figyelmet. A fentiek tükrében már nem igényel különösebb magyarázatot, hogy beláthassátok miért is itt épült fel a templom. A református templom elődje már 1020-ban állt, mint presbiteri templom. A jelenleg látható gótikus stílusú templom szentélyének külső falán egy rendkívül szép freskót tártak fel néhány évvel ezelőtt a kutatók, amelyet mindenképpen érdemes megnéznetek. Meg fogtok talán lepődni, hogy mit keres egy freskó a templom külső falán, de a középkorban, a templomokat nem csak belső hanem külső freskókkal is díszítették.

 Még egy érdekességre szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Egy korábbi tudományos axióma szerint a földvárak alkonya a tatárjárással köszöntött be, amely rávilágított ezeknek a váraknak a technológiai elavultságára. Mint közismert IV. Béla második államalapítása, már a nehezen megközelíthető magaslatokra épített kővárak építésével zajlott le, amelyek nem állami hanem magán kézben voltak. A legújabb kutatások tükrében megdőlni látszik ez az álláspont, hiszen a tatárjárás során egyetlenegy komolyan ostrom sem zajlott, így a várak nem semmisültek meg a mongol támadás hatására. Sőt éppen a földvárak szolgáltak a katonai gyülekezőpontok helyszínéül. Bizonyítja ezt, hogy a várszervezeti rendszer a tatárjárás után fél évszázaddal még fennállt. A földvárak világának leáldozása mögött inkább azok a társadalmi folyamatok álltak, amely során a várak magán kézre kerülnek és felbomlott a várszervezet intézményrendszere. A földvárakban a közvetlenük ispán és ezáltal a király szolgálatába tartozó várnépek éltek, akik megélhetését, a katonai szolgálat fejébe biztosított várföldek adták. A zempléni földvár tartozékai a Bodrogköz területére terjedtek ki, amelyek az itt szolgáló katonák megélhetését jelentették. A zempléni vár várföldjeit II. András és IV. Béla adományozta el a leleszi prépostságnak és a környék magánbirtokosainak, amely megpecsételte a vár sorsát is. A zempléni erődítményt még egészen a 17. századig használták védelmi célokra. A későbbiekben ugyanis a földváron belül egy kővárat építenek fel, amelyet Perényi Péter és Thököly Imre is elfoglalt, sőt a hajdúk és császári katonák sem kímélték. Ennek a várnak a nyomai hosszan fennmaradtak, a földvár közepén egészen a 19. század közepéig egy őrtorony állt, miután összeomlott követi a református templom építési munkái során felhasználták. Zemplén után visszatérünk Szőlőskére, ahonnan Borsit vesszük célba.

Az örökségtúra Felső-Bodrogközi szakaszának utolsó állomása Borsi, ahol egy csodálatos reneszánsz várkastély található. A kastély jelentőségét és ismertségét az adja, hogy II. Rákóczi Ferenc itt született 1676-ban. Emiatt a Bodrogközi túrák, kirándulások általában elmaradhatatlan állomása Borsi. Az U alaprajzú kastély 1563-1638 között épült az addig két egymástól függetlenül álló, Henyei és Zeleméri kúria összeépítésével. 1616-ban kerül a kastély a Rákóczi család tulajdonában Lórántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házassága révén. A 17. században első felében készülnek el az épület erősítési munkái, ekkor épült meg a kör alaprajzú bástya, később az északi sarokbástya. A kastély az 1660-as évekig tartó időszakában élte virágkorát. Az épület állapota rendkívül leromlott a 17. század végére. Wesselényi összeesküvés bukása után császári csapatok megszállják az épületet, 1688-ban pedig a kurucok felgyújtják. A kastély árkádos folyosói a 18. század végén épültek. Az 1940-es években zajlott le a kastély felújítása, amely jelentős átépítésekkel járt. A II. világháborút követő társadalmi, gazdasági változások hatására a teljes pusztulás határa került. Raktárt és általános iskolát alakítottak ki benne, majd funkcióvesztetté válik, később kiállítások alakítanak ki benne, de állapota igencsak leromlott. Fordulópontot a 2013. év jelentette, amikor Magyarország és Szlovákia államközi megállapodást kötnek a kastély teljeskörű felújításáról, amely 2017-ben veszi kezdetét. Az igényes és szakszerűen helyreállítás a legnagyobb határontúli műemlékvédelmi programnak tekinthető, amely lehetővé teszi, hogy ez a kimagasló művészettörténeti és történeti értékű kastély a régi fényében tündököljön. A kastély megtekintése után térünk vissza Magyarországra, Újhelynél lépjük át a magyar-szlovák határt. Mivel Sátoraljaújhely és környéke bővelkedik szálláshelyekben és vendéglátóhelyekben, így a túra második napján itt érdemes felütni szállásunkat.

De mindenekelőtt nézzünk körbe ebbe a történelmi jelentőségű városban. Sátoraljaújhely a történelmi Zemplén egykori központja és egyik legrégebbi települése, amely rengeteg pusztulást és veszteséget élt át az évszázadok során. Eredeti Sátorhalma nevét, a sátorhegyen álló várról kapta. A település az Újhely nevet arról kapta, hogy a tatárjárás éveiben a teljes falu elpusztult, a házak porrá lettek, az emberek elmenekültek. A tatárok elvonultával a környező erdőkbe menekülő lakosság visszaköltözött, de az újjáépítés már a település jelenlegi helyén, a Szárhegy lábánál zajlott a Bodrog folyó és a Rongyva patak találkozásánál. 14. század közepén épült fel a várhegyen a település vára, amelynek régészeti kutatása jelenleg is zajlik. A 14-15. században sokszor cserél gazdát a település, évtizedeken keresztül királyi tulajdonban van, majd a Perényi, Pálóczy család lesz a birtokosa. A 16. században ismét a Perényi család tulajdonába kerül a település, Perényi Péter ekkor nagyszabású erődítési munkálatokba kezd, amely a vidék legjelentősebb várává teszi. A 16. század közepén a Szapolyai-párt és a Habsburg-párt polgárháborús éveiben robbantották fel a várat, melynek még álló falai az 1834-es földrengés során omlottak le, majd 1865-ben az utolsó maradványokat is elpuszították tréfából az itt állomásozó katonák. Rendkívül hangulatos a város főtere, ahol érdemes egy hosszabb várostörténeti sétát ejteni. A város főterén álló római katolikus templom előzményének számító templom az 1480-as években épült, amely az 1770-es években tűz martaléka lett. A leégett templom helyén, a korábbi templom anyagának felhasználásával épült fel a ma is látható épület. A főtér másik impozáns épülete a városháza. A 13. század végére városi rangot kap Újhely, gazdasági jelentősége az évszázadok alatt folyamatosan nőtt, még végül a 18. század közepén vármegye központtá vált. A 18. század közepén kezdték építeni a vármegyeházát, amely a település egyik legrégebbi és legszebb épülete, jelenleg a városházának ad otthont.  Érdemes ellátogatni a Kazinczy Ferenc Múzeumhoz is, amelyet 1984-ben alapítottak, falai között pedig megismerkedhetünk a Zemplén történeti, helytörténeti és természeti értékeivel. Sátoraljaújhelyen járva nem feledkezhetünk meg a település életében meghatározó szerepet betöltő pálos, később piarista rendről. A város életének fontos fordulópontja, amikor II. András a pálosoknak adományozza település melletti területeket, ahol klastromot alapítanak. A pálosok évszázadokon keresztül meghatározó társadalmi, kulturális és gazdasági szereplői voltak Újhelynek, az ő nevükhez kötődik a Rongyva-menti mocsarak lecsapolása, a szőlőkultúra fejlesztése, vagy az első iskola működtetése. A rendet a 16-18. század során, a vallásháborúk évszázadaiban többször értek attrocitások, még végül II. József a türelmi rendeletével minden vagyonukat elvette, iskoláikat átadta a Tokajból ide telepített piaristáknak. A Deák utcában álló, ma piarista templom elődjét a pálosok építették a 14. században Nagy Lajos adományából gótikus stílusban. A templomot a törökök 1566-ban felgyújtják, amelyet ma is látható formájában a pálosok a 16. század második felében újjá építenek. A templomot a rendház és a piarista gimnázium, többszintes épülete veszi körbe. A templom egyik legfontosabb látnivalója az országban egyedülálló stukkómennyezet.   A városhoz tartozó Magas és Szár-hegyen működik a Zempléni Kalandpark, amely ország egyik legizgalmasabb kalandparkja. Itt található Közép-Európa egyik legmagasabb beltéri mászófala, leghosszabb téli-nyári bobpályája, a Magas és Szár hegyet összekötő 1,5 km hosszú átcsúszó és zárt kabinos kötélpálya, a hegyre pedig 1,3 km hosszú libegőpálya visz fel. A Kalandpark területén sípálya, símúzeum is működik, a tanösvényen végig járva pedig megismerkedhetünk a Zemplén növény és állat világával. A Szár-hegyen járva tekintsétek meg a Magyar Kálváriát is, melynek kialakítása 1934-ig nyúlik vissza. Az emlékmű a trianoni diktátumot követő Magyar Királyság szétdarabolásának fontosabb „stációit” mutatja be. felmerülhet bennetek a kérdés, hogy vajon miért pont itt van elhelyezve ez az emlékmű. A trianoni határmegvonás a várost közvetlenül érintette, hiszen a Rongyva pataknál húzták meg az új államhatárt, így a várost az új határok kettészelték. Így vált le Sátoraljaújhelyből és került akkor Csehszlovákiához Újhely, amelyet 1100-an laknak ma.

Az örökségtúra harmadik napján a Bodrog mellett haladunk végig Sátoraljaújhely és Tokaj között, a Zemplén keleti oldalán, az Eurovelo 11-es kerékpárúton. A kerékpárút Sátoraljaújhely és Sárospatak között jó minőségű, a forgalomtól leválasztott bringaút, Sárospataktól Tokajig viszont a régi 37-es utat jelölték ki kerékpározható mellékútnak, ahol szintén alacsony forgalomra kell csak számítani. A harmadik nap első és egyben legidőigényesebb állomása Sárospatak, a Bodrog-parti Athén, amely műemlékekben, kulturális örökségekben, történelmi értékekben, gyűjteményekben rendkívül gazdag kisváros. Sárospatak az Eperjes-Tokaji hegység és az Alföld találkozási pontjánál, fontos kereskedelmi és hadi utak mentén fekvő Tokaj-Hegyaljai település, amelynek felvirágzása a 16. században veszi kezdetét, amikor Tokaj-Hegyalja a törökök által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét átvette.  A város és egyben a régió legjelentősebb látványossága a Sárospataki vár. A város alapításában Németalföldről ide telepített vallonok mellett, fontos szerepet töltött be az I. András által épített vár, ahol II. András és Szent Erzsébet is született. Ebből adódóan rendkívül erős a városban Szent Erzsébet kultusza. A vár 1390-es években kerül elsőként a Perényi család kezébe, akik majd a mohácsi csata után lesznek újra az akkor gazdátlanná váló vár urai. Nagyszabású átépítését, amely alapjaiban változtatta meg a középkori vár szerkezetét, a 16. század első felében a Perényi Péter és fia Gábor végezték el, a vár magjának számító öt szintes vörös torony kialakításával, amely egyesítette a lakótéri és hadászati funkciókat. A vörös torony látogatása csak idegenvezetővel lehetséges, de higgyétek el nem szabad kihagyni, hiszen a magyaroroszági reneszánsz építészet legszebb példáját itt ismerhetitek meg. A vöröstorony mellett Perényi nevéhez fűződnek a lakószárnyak megépítése, illetve a terület városfallal, olaszbástyákkal, árkokkal történő megerősítése, melynek eredményeként egy fallal övezett szabálytalan ötszög alakú erőd jött létre. A sárospataki vár a 16. század egyik legkorszerűbb erődítményének számított, ehhez fogható erődített városok, csak a török veszélynek kitett dél hátárnál voltak ezt megelőzően. Az erődítményt már a korszak legmodernebb haditechnikai újításaival, olaszbástyás rendszerrel alakították ki. A 16. század második felében a Dobó, a Lorántffy, majd házasság révén 1614 után a Rákóczi Zsigmond birtokába kerül, aki az ismeretlenségből a 16. század végére az arisztokrácia legfelsőbb köreibe emelte a családot. A Rákóczi-család csaknem száz esztendős uralma volt a város és Sárospatak fénykora, ebben az időszakban országos jelentőségű politikai, művészeti és kulturális kisugárzó hatása volt a várnak. A vár a Rákóczi kultusz legfontosabb magyarországi emlékhelye. Az épület falai között működő Rákóczi Múzeum izgalmas és látványos tárlatokkal, műtárgyakkal várja a látogatókat, amelyből a legjelentősebb a Rákócziak dicső korát bemutató kiállítás.

A Sárospatakon a középkorban gazdag egyházi élet folyt, domonkos, ferences, egy ideig Ágoston-rend is működött. A település legrégebbi, jelenleg is álló műemléke a vár mellett található Szent Erzsébet római katolikus gótikus stílusú, három hajós bazilika, amely a 15. században épült. A szomszédságában található Szent Erzsébet ház, amelynek területén valaha az árpád-házi királynék udvarháza volt, ma egy igen jelentős római katolikus egyházi gyűjteménynek, könyvtárnak és levéltárnak ad otthont. A római katolikus emlékek mellett igen jelentős a reformáció öröksége is, hiszen Sárospatak a magyarországi reformáció egyik központja. A Perényi, Dobó és Lorántffy-család személyében a reformáció erős patrónusokra talált Patakon. A magyarországi reformációban és oktatástörténetben fontos szerepet játszott az 1531-es alapítású Sárospataki Református Kollégium. Az intézmény a koraújkor egyik legfontosabb szellemi műhelye és legmodernebb oktatási központja volt, ahol olyan közéleti és irodalmi kiválóságaink tanultak, mint Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Kossuth Lajos, Teleki László vagy Szemere Bertalan. A Kollégium tudományos gyűjteményeinek, könyvtárának és múzeumi részlegének megtekintését mindenkinek jó szívvel ajánljuk. Sárospatakot belvárosát elhagyva érdemes még útba ejteni a város külterületéhez tartozó Megyer-hegyi tengerszemet, amelyet egy kisebb 1 órás gyalogtúra keretében fedezünk fel. A Megyer-hegyen a 15. századtól egészen a századfordulóig zajlott kőfejtés. A felhagyott bányafejtés gödrében kialakult bányató (amelyet tengerszemnek neveznek) sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel, egyedülálló jelentőségű, természetvédelmi terület.

Sárospatakot és a megyeri tengerszemet elhagyva mindenképpen térjünk be a Bodrog partján fekvő Bodrogolasziba, amelyen áthalad az Eurovelo kerékpárút is. A szomszédos Olaszliszkához hasonlóan, Bodrogolaszi nevét azokról az olasz és vallon telepeseiről, hospesekről kapta, akiket IV. Béla a tatárjárás előtt telepített ide királyi vincellérként. A faluban egy dombtetőn álló, a 12. században épült római katolikus templomot vallon telepesek építették. Különösen figyelemre méltó az erődítési célból kerítőfallal körülvett román stílusú templom félköríves szentélyes épület alaprajzi elrendezése és lőrésszerű nyílású, ívsorral díszített ikerablakos tornya, amelyek hűen tükrözik a romkori templomépítészet sajátosságait. Az örökségtúra zárásaként az EuroVelo kerékpárúton Vámosújfalu, Olaszliszka, Szegi, Bodrogkisfalud, Bodrogkereszttúr érintésével érkezünk meg Tokajba. Ezen a szakaszon nem kell komolyabb szintemelkedésekre számítani, de szinte végig kisebb emelkedők jellemzőek az útra, amely kimerítők lehetnek egy idő után. Tokajban zárjuk a Bodrog-menti és Bodrogközi örökségtúrát.


Első nap: A táv hossza:  84,5 km

Útvonal: Kisvárda – Döge (5,4 km) – Szabolcsveresmart (6,9 km) – Kékcse (5 km) – Cigánd (10,8 km) – Pácin (13,3 km) – Karcsa (4,3 km) – Karos (6,7 km) – Bodrogszerdahely (6,8 km) – Kiskövesd (4,3 km) – Nagykövesd (1,9 km) – Nagygéres (9,3 km) – Kisgéres (4,1 km) – Királyhelmec (5,6 km)

Látnivalók: Rétközi-tó, Bodrogközi Múzeumporta; Pácini Mágocsy-kastély; Karcsai református templom; Karosi honfoglaláskori temető; Nagykövesdi vár; Kisgéresi pincesor

 

Második nap: A táv hossza: 59 km

Útvonal: Királyhelmec – Lelesz (7,1 km) – Bodrogszentes (12 km) – Bodrogszentmária (6,4 km) – Szomotor (4,3 km) – Ladamóc (9,1 km) – Zemplén (4,2 km) – Szőlőske (7,9 km) – Borsi (2,7 km) – Újhely (2,9 km) – Sátoraljaújhely (2,3 km)

Látnivalók: Királyhelmeci csonkavár; Leleszi premontrei templom; Bodrogszentesi református templom; Zempléni földvár és református templom; Borsi Rákóczi-kastély; Sátoraljaújhely történelmi városközpont; Sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum; Sátoraljaújhelyi Piarista templom és rendház; Sátoraljaújhelyi Kalandpark; Magyar Kálvária.  

 

Harmadik nap: A táv hossza: 61 km

Útvonal: Sátoraljaújhely – Sárospatak (13 km) – Megyer-hegyi tengerszem (6 km) – Bodrogolaszi (11,5 km) – Vámosújfalu (6,9 km) – Olaszliszka (3 km) . Szegi (6,9 km) – Bodrogkisfalud (2,6 km) – Bodrogkereszttúr (2,9 km) – Tokaj (8,4 km)

Látnivalók: Sárospatak Rákóczi Múzeum; Sárospataki Bazilika; Szent Erzsébet Ház; Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei; Megyer-hegyi tengerszem; Bodrogolaszi római katolikus templom, Olaszliszkai római katolikus templom és zsidó emlékhely
 
A túra teljes hossza: 204,5 km.

 

Interaktív térkép megtekintése lent vagy nyissa google maps segítségével.

Fedezd fel a Felső-Tisza-vidéket!

Ezen a honlapon egy csodálatos világ fog eléd tárulni, amely ismeretlenségével, bájával, hangulatos kis falvaiban megbúvó műemlékeivel, rejtőzködő kincseivel mindenkit rabul ejt. Ismerd meg örökséghelyszíneit, indulj el örökségtúráin és fedezd fel a Felső-Tisza-vidéket.