Baktalórántházi római katolikus templom
Kapcsolat
cím: 4562 Baktalórántháza, Köztársaság tér 1.
e-mail: baktaromkategyhaz@gmail.com
tel.: 30/613-3030
web: nincs
látogatás ideje: csak előzetes bejelentkezéssel
Néhány évvel ezelőtt még senki sem sejtette, hogy a baktalórántházi templom a környék egyik legkülönlegesebb freskóját rejti. A kis gótikus templom kívülről is nagyon érdekes, vakolat nélküli falairól a falkutatásban kevésbé járatos, de élesszemű látogató is jól tudja „olvasni” a templom történetét. Jól látható, hogy a torony és a nyugati szakasz később épült a templomhoz. A vakolat nélküli falakon megfigyelhetők az egykori támpillérek levésett nyomai: a hajón és a szentélyen is az ablakközökben és a sarkokon álltak támpillérek. Ezeknek a helyét mutatja az idomtéglából készült lábazati párkány is. A levésett téglacsonkok és a lábazati párkány tanúsága szerint támpillér volt a sekrestye helyén is, eredetileg tehát sekrestye nélkül épült meg a templom. Mivel azonban a téglafal „szőnyegmintás” textúrája itt is megfigyelhető, feltételezzük, hogy a sekrestye nem sokkal később épült a templohoz. Ez a sötétre égetett téglák szabályos elhelyezésével kialakított „szőnyegminta” a baktai templom egyik jellegzetessége. Érdemes közelről is megfigyelni ezeket a téglákat! Felületük sima és csillognak – mintha máz borítaná őket. Aki sok templomot látott már a környéken, annak azonnal feltűnik a hasonlóság Csenger és Szamostatárfalva református templomaival. Ezek a templomok tehát eredetileg nem voltak bevakolva, köülönleges megjelenésüket a vörös-fekete foltok vibrálása adta, és a napfény játéka, amint megcsillant a sötét téglákon. Nem tudjuk, honnan származik ez a hazánban csak ezen a vidéken megfigyelhető dekoráció, annyi azonban biztos, hogy tőlünk északra, főként lengyel és német területen, ahol kő híján inkább téglából építkeztek, ez nagyon gyakori megoldás volt a gótika idején. A homlokzatokon mindenhol megfigyelhető lyukak a középkori építési gyakorlat emlékét őrzik. Ezek az állványok rögzítésére szolgáltak, a középkorban ugyanis nem a földre támasztott „lábakon” álló állványokat használtak, hanem a falba erősített vízszintes gerendákra fektették a pallókat, így kevesebb faanyagra volt szükség. Amikor pedig elkészültek, a gerendákat egyszerűen elfűrészelték.
Nem tudjuk pontosan, hogy mikor épült a templom, de valószínűleg a hasonló elrendezésű nyírbélteki és a nyíracsádi templomokkal egy időben, a 14. század elején. A templomba lépve az északi hajófal, a diadalív és a szentély freskói ragadják meg a figyelmünket. A falképeket 2011-ben tárták fel, s ekkor került elő az a Szent Lászlót ábrázoló jelenet, mely méltán tette híressé a baktai templomot. A töredékes kép jobb oldalán Szűz Mária áll, karján a gyermek Jézus előre hajolva koronát helyez az előtte alázatosan térdelő király fejére. A királyban a mögötte álló apród kezében tartott bárd alapján ismerjük fel Szent Lászlót. (A bárdnak csak az íves pengéje és a felső csúcsa maradt meg.) Szent László mennyeti koronázása egészen ritka ábrázolás, hasonlót csak a kárpátaljai Feketeardó templomában ismerünk. Lehetséges, hogy a két freskónak a festője is azonos volt. A diadalív bal odalán Szent Dorottya legendájának jelenetét festették meg. Dorottya kezében kosarat tart, vele szemben egy torony magasodik, amelynek pártázata mögött egy férfi látható. A jelenet kulcsszereplôje a torony alatt álló, aprócska alak, aki felé a szent is fordul. Fejébôl szinte semmi nem látható már, csak a keresztes dicsfény széle sejteti, hogy hol volt a kis Jézus volt, aki a legenda szerint a vesztőhely felé vezetett Dorottyának megjelent, és annak ellenére, hogy február volt, egy rózsával, gyümölcsökkel teli kosarat nyújtott neki, mintegy jegyajándékul. Dorottya a gyermeket a kosárral az őt gúnyoló férfihoz küldte, aki látva a csodát, megtért. A hajó déli falán Szent Ilona látható, amint a legszentebb ereklyeként a Szent Keresztet tartja, amelyet ő talált meg Jeruzsálemben, három évszázaddal Krisztus halála után. A szentély falait és dongaboltozatát egykor teljes egészében freskók díszítették. A boltozaton Jézus kétszer is megjelenik. A világot kormányzó Krisztusként (Pantokrátor) egyedül, és gyermekként édesanyja karján. A gyermek Jézus és Szűz Mária arca a baktai freskók legszebb részletei, amelyek alapján el tudjuk képzelni, milyen lehetett eredetileg a többi falkép. A szentély keleti falán, középen, az oltár fölött a Keresztrefeszítés jelenete látható, mellette pedig Árpád-házi Szent Erzsébet, amint szolgálójával egy beteget fürdet. A falsarokban látható, töredékes alak a rostély alapján Szent Lőrinc vértanú lehet. A freskók a 15. század elején készülhettek.
