Báthori István Múzeum, Nyírbátor
Kapcsolat
cím: nincs
e-mail: nincs
tel.: nincs
web: nincs
látogatás rendje:
A „Bátor” név valószínűleg török eredetű és a „hős” jelzővel áll összefüggésben. Korai településről van szó, de érdemi említésére csak 1279-ben történik, amikor a király, a család hűsége és hősies helytállása jutalmául, Bátor és Kisbátord nevű birtokait a Gutkeled nembeli Bereck, György és Benedek nevű családtagjainak adományozza. A család a település neve alapján veszi fel a „Bátor” nevet. A következő évben Bereck kérésére IV. Ulászló király hetivásár megtartását engedélyez, amely 1282-től működött.
A település kialakulásában és a gazdasági fejlődésében jelentős szerepe volt a földrajzi fekvésének. Az Ecsedi lápot megkerülő kereskedelmi utak ugyanis Bátorban találkoznak. A Gutkeledek Bátort birtokközponttá fejlesztik, és a XV. században a Báthoriak, az egyik legismertebb magyar család rezidenciája lesz.
1330-ban kelt oklevél alapján ekkor mentesül a település a királyi adóztatás alól. 1332-es keltezésű kiváltságlevél pedig árumegállító jogot adományoz Bátornak. Az árumegállító jog segítségével kontrollálni tudta Erdély és Buda, Erdély és Kassa kereskedelmét. Akkoriban Bátor volt az egyetlen földesúri település, amely rendelkezett ezzel a joggal. Hamarosan országos vásár tartására is jogot szerez. Bátor évenkénti vásárait Szent György napon tartották. Az ekkor fennálló egyetlen plébániatemplomát is Szent György tiszteletére szentelték. (Megmaradt részeit a mai református templomba falaiba vannak beépítve.) Bátor XIV. századi jelentőségét az is jelzi, hogy 1313-ban két papját említik, akik az egyik legmagasabb pápai tizedet fizetik. Ekkor, a XIV. század első harmadában már mezővárosként említik a települést. Az oklevelek városias utcahálózatot írnak le, két nagyobb utca mellett öt kisebb utcácska tagolta a települést. A mezőváros piacterén a XIV. században pedig 12(!) mészárszék állt.
Bátort összehasonlítva a hasonló gazdasági jelentőséggel bíró mezővárosokkal indokolt lenne a ferences rend korai megjelenése a településen, ugyanis a ferences rend terjeszkedése a mezővárosi fejlődés fénykorával esik egybe. Bátorban viszont nincs konkrét bizonyítéka a ferencesek XIV. századi jelenlétének, de joggal feltételezhető, hogy ott voltak.
A ferencesek Nyírbátorban történő megjelenésére vonatkozó első adatok meglehetősen bizonytalanok. Eszterházy Pál nádor munkájában azt említi, hogy Opos de Bator az 1300-as esztendőben emeltetett egy templomot és kolostort a ferences barátoknak. Egyéb információ azonban erre vonatkozóan nincs. Egy másik, szintén szóbeli hagyomány szerint 1332-ben telepedtek meg a ferencesek és a XIV. században már kápolnájuk is állt. Ezekre az állításokra, érdemi bizonyíték hiányában azonban nem lehet hagyatkozni. Az viszont tény, hogy a jelenlegi keleti szárny építése előtt végzett, 2008.évi régészeti kutatás során olyan alapfalakat találtak, amelyek miatt feltételezik egy korábbi épület valamikori jelenlétét.
Tudományos szempontból szorosan összekapcsolható a templom építésének kérdése. Minden jel arra mutat, hogy Báthori István az 1479. évi kenyérmezei győzelem emlékére építtette és feltételezések szerint 1484-re lett kész. A kenyérmezei diadallal sokan összefüggésbe hozzák az un. „két templom” építésének ígéretét, amely feltételezi, hogy Báthori István a kenyérmezei csata előtt kijelentette: „….hogyha ezt a csatát megnyerem, akkor két templomot építtetek Bátorban.” Ismereteink szerint Báthori István ilyen kijelentést bizonyíthatóan nem tett. Az viszont tény, hogy 1493-ban, amikor Báthori István meghal, akkor ennek a templomnak a kriptájában temették el.
A nyírbátori ferencesek XVIII. századi jegyzőkönyvei és az 1779-ben végzett kánonjogi vizsgálat Báthori Istvánnak tulajdonítja a kolostor alapítását és a kenyérmezei győzelemmel is kapcsolatba hozta. Németh Péter hívja fel a figyelmet arra, hogy a kenyérmezei győzelemről tudósító krónikások Bonfini, Heltai nem említik a kolostor alapítását. Más forráshelyek a kenyérmezei csatával a Szent György templom építését hozzák kapcsolatba. Ez talán úgy helyes, hogy ekkor ezt a templomot csak felújították, esetleg kibővítették. (Ez a templom a mai református templom falaiba, mint egy gótikus kápolna része be van építve.)
A ferences templom létére az első legbiztosabb adat 1493-ból származik, amikor Báthori Istvánt, a kenyérmezei győzőt ide temetik. 1493-ban tehát a templom már biztosan áll. 1494 ből fennmaradt két könyvbejegyzés, amelyek szerint két, később Leleszre került könyv a nyírbátori konvent, illetve kolostor könyvállományába tartozott. 1497-ből a gvárdián nevét is ismerjük. A következő biztos adat Várdai Aladárné végrendelete, aki 10 forintot hagyott a Bátorban alapított kolostorra. 1514-ben kelt jegyzőkönyvben a kántor celláját említik. Az egykori ferences templom művészettörténeti, építészettörténeti elemzése rámutat arra, hogy az egyhajós teremtemplom egységes építmény, nem lehet igazolni, hogy a helyén a XIV. században templom állt volna. A mai templom sem mutat korábbi részleteket, bár a hajó és a szentély tengelye eltér egymástól. A templom és a mellette álló kolostor a XV-XVI. század fordulóján épülhetett. A kolostor keleti, negyedik szárnya helyén végzett régészeti és építészettörténeti kutatások alapján a szentélyhez kapcsolódó torony mellé az 1490-es években építhették a sekrestyét. A belméretét tekintve 5,7 méter széles, 7 méter hosszú helyiség közvetlenül kapcsolódott a toronyhoz, és más középkori ferences kolostorok alaprajzi sajátosságai alapján ez a nagyobb alapterületű helyiség kápolnateremként is értelmezhető, különös tekintettel a helyiség keleti oldala mentén feltárt oltáralapozásra. A XVI. században egyre gyakrabban szerepel a nyírbátori kolostor az írott forrásokban. 1514 ben a Dózsa-féle felkelés során betörtek a kolostorba. 1518-ban a Báthori Zsigmond és László közötti birtokcsere kapcsán említik a klastrom mögötti kis utcát. 1526-ban és 1528-ban is elrabolják gabonájukat. Egy 1531-es adat szerint a refektóriumon és a konyhán folytak építési munkálatok. 1532-ben Kállay Jánosné Nadányi Krisztina végrendeletében két lovat hagyományoz a kolostorra. 1535 elején 14 misés pap lakta a kolostort. Néhány évvel később orgonistát is említenek a kolostorban. 1549-ben a váradi ferences gvárdián arról értesítette a rend patrónusaként titulált Báthori Györgyöt, hogy kiküldte a bátori kolostor javítási munkálatainak végzésére kért bognárokat. 1552-ben a török támadásától tartva az értékesebb tárgyakat az ecsedi várba vitték. 1563-ban már csak négyen laktak a kolostorban, mígnem a hívek nélkül maradt utolsó ferences barátok távoztával 1566-ban a kolostor működése megszűnt.
A kolostor pusztulását mások Petraskó vajda 1587. évi támadásával magyarázzák. Ecsedi Báthori István országbíró 1603-as végrendeletében 500 forintot hagyott az elhagyott kolostorra, hogy - mint írja – „mégis ne verné az esseö es oktalan allath ne túrna fel" őse, István vajda sírját, továbbá azt írja, „Az klaustrumnak is meg kiázására volna gondom, miertth hogy otth sok nemzetünk fekszik es az szegegy Báthory István uram is otth fekszik." A kolostor romként éri meg a XVIII. századot. Benitczky Gáspár 1708-ban így írja le az épületet: „Emlékezetre méltó régi szép két templom exstál ebben a helyben; az egyik puszta, amely mint referálják , Barátok klastroma volt, kiben valami régi temetűnél már semmi sem tetcik romlott épületein kívül."
A rendi élet 1566-ban bekövetkező megszűnte után a ferencesek a Károlyi Sándortól kapott engedély birtokában, Kelemen Didák vezetésével 1717 ben visszatértek. 1718 őszén zsindelytetőt készítve használható állapotba hozták a templom szentélyét, és új szerzetesi, valamint lakóépületeket kezdtek emelni. 1722-re befejezik a hajó helyreállítását, 1733-ban pedig elkezdik a kolostor építését. A sekrestyéhez kapcsolódó keleti szárnyat minden valószínűség szerint fából építik fel. A középkori kolostor romjai valószínűleg a XVIII. században még látszódhattak. 1719-ben keletkezett leírás a kolostor udvar közepén szép faragott kutat említ, amely arra utal, hogy az épületszárnyak kvadrum-szerűen rendeződhettek el. A kolostor építése még 1758-ban is tartott. A barokk építkezések befejezése után, a XVIII. század utolsó harmadában készült el.
A XIX. század közepén készült térképi ábrázolások már a négy kolostorszárnyat együttesen tüntetik fel, ahol a négy szárny egy négyzetes udvart vesz körbe. 1775-ben megemelik a templom járószintjét, új kriptaboltozatot alakítanak ki és víztelenítik a kriptát. 1890-ben a toronysisak leégése után kisebb helyreállítási munkákat is elvégeztek. A XIX. század végén a XX. század elején készült újabb katonai felmérés térképlapján a szabályos épülettömeg már nem jelenik meg ismételten. Ez azt jelentheti, hogy a valószínűleg fából épített keleti szárnyat elbontják.
1976-ban a minorita templomnál végzett kutatás feltárta a gótikus nyugati kapu maradványait, amit a barokk előcsarnok építése során lefaragtak és a megmaradt töredékek alapján restauráltak. 1988-ban a keleti szárny területén végzett kutatás elsősorban a kolostor legkorábbi történetének, építési periódusának a meghatározására irányult. A feltételezett XIV. századi előzményeket azonban nem találták meg, csak egy később épült épületszárny maradványai kerültek elő, amelyeknek méretbeli összevetésénél kiderült, hogy a nyugati és az északi szárnyat a középkori falak felhasználásával építhették meg. 1925-ben megjavítják a nagyon rossz állapotban lévő templomot. 1955 májusában, Dr. Szalontai Barnabás közreműködésével megnyílik a Báthori István Múzeum. 1957-ben helyreállítják a szinte romokban álló épületet. 1990-es években sor kerül a nagyon rossz állapotban lévő tetőszerkezet és tetőhéjazat cseréjére. 2008-ban megépül a kolostor épület negyedik, keleti oldali szárnya is. Ezzel az épület tömege ismételten az eredeti állapotában jelenik meg.
Az elmúlt két évben a Báthori István Múzeumban mindenre kiterjedő műemléki, és építészeti felújítás történt. Ilyen állapotában fogadta az új kiállítási anyagot, amely a mai múzeumi technikát felhasználva bemutatja a Báthori család és Nyírbátor történetét.
