Ecsedi vár, Nagyecsed
Kapcsolat
cím:
e-mail:
tel.:
web:
látogatás ideje:
Nagyecsed a középkori oklevelek szerint, már a kezdetektől fogva a Gutkeled nemzetség szatmári birtokainak része volt. Első ismertt tulajdonosai Dorog comes rokonságából kerülnek ki. A történészek szerint,”Vak”Dorog fia Domonkos és Dorog fia Márkus királyi hűtlensége okán, 1317-ben kerül a Gutkeled nembeli Bátori Bereck ispán fiainak, János és Lőkös mesterek birtokába.
1334-ben I. Károly királyunk (Károly Róbert) (1288-1342) megengedi, hogy …”a Szatmár megyében lévő Ecsed birtokuk rétjein vagy mocsaraiban kőből vagy fából, ahogyan azt jónak látják, minél erősebb várat vagy erősséget , amilyet csak képesek , építsenek, készítsenek és körülsáncoljanak, és azt a (Gutkeled nembeli Bátori) Bereck ugyanezen fiai és örökösei örökjoggal birtokolják. És mivel a vár vagy erősség, előre van bocsátva, a tiszta hűségben gyökerezik és azon alapszik, azt a várat vagy szóban forgó erősséget a fent említett hűség örök emlékezetére Fidelitasnak – amit a népnyelven Hűségnek mondanak - nevezze mindenki”.
A vár a Gutkeled nemzetség ősi birtokán, a mai települést körülvevő lápból kiemelkedő négy sziget közül a legbeljebb lévő harmadik szigeten 1353-ban épült fel. Ekkora a lápban lévő valamikori Sárvár, már nem jelentett megfelelő védelmet a terület és a birtok számára. Ezért óriási gazdasági és stratégiai jelentősége volt ennek az erődítménynek a megépítése.
Forrás: wikipédia
A vár központi része a mai Nagyecsed északi területén, a Györtelekre vezető út melletti dombon, a láp egyik szigetén állt. Külső része a település az előtt fekvő két kis szigeten terült el a településsel együtt. A vár erőssége a körülötte lévő láp volt, amely három oldalról vette körül. Ezen a területen még csónakkal sem lehetett közlekedni, mert olyan sekély volt a víz, hogy érte a csónak alját. Gyalogosan pedig az ember beleveszett a lát mocsarába. A negyedik oldalon, a biztos szárazföld olyan messze esett, hogy az ágyuk lövedékei nem érték el a várfalakat. Teljesen biztos, hogy a természeti adottságokon kívül az építésben és a tervezésben olasz hadmérnökök vettek részt. Az olaszbástyás várfalak minden irányból védettek voltak. Az ágyúzás iránya tökéletesen védte a hosszú, egyenes falszakaszokat. A kiépített négylépcsős bejárati rendszer az összekötő, cölöpökön álló, bontható és vészhelyzet esetén eltávolítható hidak teljes védelmet biztosítottak a várvédők számára.
A várat Báthori András 1492-ben annyira megerősítette, hogy akkoriban a legjobban felszerelt magyar várak közé tartozott. A Báthoriak ecsedi ága 1605-ig birtokolta Ecsed falut és a lápra épült várat, ezután a somlyói ág kezébe került. Az ecsedi uradalom és vele a vár, a somlyói ág Báthory Gábor 1613-ban bekövetkezett halálával, vissza szállt a királyra, aki Bethlen Gábornak adományozta, majd Bethlen István fejedelem, végül I. Rákóczi György tulajdonába került, aki 1676-ban átengedte menyének, Báthory Zsófiának, illetve unokájának, I. Rákóczi Ferencnek. Báthory Zsófia 1680-ban bekövetkezett halála után a két Rákóczi árvára, Ferencre és Juliannára maradt a nagy vagyon, amit aztán 1681-ben már Thököly Imre íratott össze, s az örökösök csak nagykorúságukkal jutottak birtokon belülre. II. Rákóczi Ferenc az elavult szatmári várak helyett, Ecseden kívánt egy modernizált erődítményt létrehozni és fenntartani. 1711. február 16-án azonban a bevehetetlennek tartott vár a császáriak kezére került. A Rákóczi-szabadságharc leverése után pedig 1718-ban az ecsedi vár védműveit, más magyar várakkal együtt, Lipót császár parancsára felrobbantották, nehogy a további kuruc felkelések bázisává válhasson. Várkonyi Gábor történész szerint csak egy óra maradt meg a vár felszereléséből, egy kőmaradványt vésett címerrel pedig egy környékbeli ház falában találtak meg a kutatók a 20. században. A nagyszerű lápi vár maradványait és köveit a környező falvak házaiba, útjaiba, mezőgazdasági épületeibe építették be és mára már nyoma sem maradt.
Az ecsedi-láphoz több népmonda is fűződik, mely szerint hatalmas sárkány tanyázott az irdatlan mocsárban. Amit a Báthoriak egyik őse Opos vitéz ölt meg. Emiatt került a családi címerbe a három sárkányfog és a Sárkány Lovagrend jelvénye, a farkával nyaka köré tekeredő, azaz önmagát megfojtó sárkánykígyó.
A láp lecsapolásának ügye már a XVIII. században napirenden volt, de hosszú időn keresztül húzódott a végleges döntés időpontja. Végül a XIX. század végén meghozott döntés alapján, 1894-1898 között elvégezték a nagyszabású munkákat. Ezzel a korábbi életfeltételek alapvetően megváltoztak. Az ottani nép évszázadokon keresztül kialakult megélhetési módja és életformája megszűnt.
Sárvár: Honfoglalás kori település. Feladata valószínűleg a kialakult „gyepü” (határvidék) védelme volt. Ez a szerepe fokozatosan erősödhetett, ezért a későbbiekben, a természeti adottságokat is felhasználva létrehozták a sárvári földvárat és benne a monostor épületét. A mai Nagyecsedtől mintegy három kilométerre levő dombon, az egykori Ecsedi-láp délnyugati végében, a Kraszna parttól pedig mintegy nyolcszáz méterre, északkeletre fekvő 500x300 méter nagyságú, 4-5 méter magas homokos dombháton állt a vár, aminek déli felében állt a monostor. A területen több kisebb település is volt. Remeteszeg, amely a monostori részhez kapcsolódott. Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy valamikor, a XI. században egy remete kunyhója állhatott. A másik jobbágyfalu „váralja”- település volt, amelyet még 1353-ban (az Ecsedi vár megépítésének időpontjában) is lakott helyként említettek. Váralja lakosai a vár szükségleteit elégítették ki és esetenként katonai szolgálatot is teljesítettek a várban. Sárvár vára korábban létesült, mint a XI. században alapított (Sárvár-) monostor. A Szent Péter tiszteletére emelt monostort az „alapító Gutkeled – ős” a XI. században gazdag birtokadománnyal látta el és a Gutkeledek Szent Péter tiszteletére emelt nemzetségi monostora volt. A monostor zavartalanul működött 1241-ig, amikor a mongolok, tatárok elfoglalták és elpusztították. A monostort 1250-1251-ben helyreállították, de korábbi jelentőségét soha nem nyerte vissza. Az ősi földvár – Sárvár – is hasonló sorsra jutott. Váraljával együtt lassan elnéptelenedet. Váralját már 1423-ban üresnek, nem lakott helynek találták az összeírók. Az elnéptelenedett és üresen pusztuló vára és falut, illetve a területét pedig elnyelte a láp.
Az elnyelt romok csak az 1794. évi hatalmas szárazság, aszály alkalmával kerültek felszínre. A végleges kutatást 1975-1977-ben Magyar Kálmán régész- történész végezte.
A tudományos kutatások több éven keresztül voltak folyamatban, amelynek során kiderült a sárvári földvár helye és mérete, valamint a területen valamikor állt sárvári monostor alapfalainak feltárása is megtörtént. A régészeti kutatás meglepő eredményekkel járt. Előkerült egy egyhajós, félköríves záródású, korai építésű templom, amely már a Gutkeled nemzetség 11. századi építkezései előtt létezett. Ez azt jelenti, hogy az un. Sárvárdombon már a 9-10. században magyar telepesek éltek. Feltételezés szerint ezek lehettek a sárvári földvár őrei is.
