Jánkmajtisi római katolikus templom
Kapcsolat
cím: -
e-mail: -
tel.: -
web: -
látogatás rendje: -
A Szatmári-síkságon fekvő településről már a XIII. századból van adatunk, Szent Márton tiszteletére szentelt templomának középkori említései 1433-ból és 1448-ból ismertek. Egy 1500-ban készült birtokbecsűben is feltűnik, mint kőből – azaz tartós anyagból – készült, torony nélküli és temetővel rendelkező templom.
A jelentősebb méretű, keletelt épület középkori formájában áll ma is. Téglalap alaprajzú hajójához keletről csatlakozik a keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó, két boltszakaszos szentély. Ennek északi oldalához épült a dongaboltozatos sekrestye, melynek keleti fala a szentély, nyugati pedig a hajó északkeleti sarkához csatlakozik.
A hajó és a szentély sarkait - egy kivételével - átlós helyzetű, azonos kialakítású, kétszintes támpillérek támasztják, s ugyanilyen, de a falból merőlegesen kiálló pillér jelenik meg a hajó északi falán, illetve a szentély déli falának közepén is. A főpárkány középkori formája nem ismert, ma már újabb kori, összetett profilú párkány zárja az épületet a fedélszék alatt.
A hajó nyugati homlokzatának középen csúcsíves kapuzat, felette kisméretű ablak látható. A kapu feletti ablaknak négykaréjos a nyílása, eredeti formájában talán egy négy orrtaggal díszített körablak lehetett. A déli homlokzaton két magas, csúcsíves ablak, köztük egy befalazott ajtó látható.
A szentélyt délkeleti falszakaszán egy, déli falán két ablak tagolja, melyek méretükben, elhelyezésükben és formáikban is azonosak a hajó ablakaival. A záradékfal-szakaszt körablak díszíti, melynek négy, egymással összeérő orrtagú kialakítása a nyugati homlokzaton látható ablakot juttatja az eszünkbe.
A templomhajó belső terében a szentélyt elválasztó diadalív csúcsíves. A szentély északi falának nyugat felé eső részén szintén csúcsíves ajtó látható, amely a sekrestyébe vezet. Déli falában vakolattal és meszeléssel ellátott gótikus ülőfülke rejtőzik.
A magas, nyújtott arányú szentély felett hálóboltozat készült. Mind a nyolc boltindítás azonos: az ablakok alsó felének magasságából lapos, profil nélküli, címerpajzzsal díszített gúlakonzolról falpillérek indulnak felfelé, melyek oldalaiból válnak ki a bordák. A bordacsomópontokat csücskös, a keletre eső zárókövet nagyobb méretű, kerek talpú címerpajzs díszíti. A meszelt felületű pajzsokon ma már nem látható ábra.
A szentély északkeleti falszakaszán kisméretű, kőkeretes szentségfülke látható, mely a falból kiálló, konzolszerű, tagolatlan lábazatra támaszkodik. A fülke álló téglalap alakú kerete gazdagon díszített, felső sarkain tagozat átmetsződések jelennek meg. Ezt kétoldalt fiatoronnyal, csúcsán keresztrózsával díszített, felületén két orrtaggal gazdagított, szamárhátíves timpanon zárja le.
Jelenlegi ismereteink szerint a templom egységes építkezés eredményének tűnik, noha természetesen nem zárható ki, hogy falai egy korábbi épület maradványait is őrzik. A szentélyboltozat kétszerhornyolt profilú bordái, noha már korábban is elképzelhetők, a 15. század közepe előtt aligha jelenhettek meg Jánkon, az országban ez a bordaprofil csak a 15. század vége felé, a 16. század elején tartozott hozzá az általános építészeti formakincshez. Hasonló időszakra utal a szentély hálóboltozat-formája is. Legkorábbi hazai példáját az 1430-as évekből, a pozsonyi vár keleti kaputornyából ismerjük, elterjedésére azonban csak a század utolsó harmadában-negyedében került sor, hogy még a 16. század első harmadában is közkedvelt forma legyen. Mindez azt is jelenti, hogy a ma álló templom – amennyiben valóban egységes építkezés eredménye – nem lehet azonos az 1400-as évek első felében két történeti forrásban is említett épülettel.
A templom építésének a fenti, nagyjából körülhatárolt időszakában a település fele-fele arányban a Várdai család és a váradi káptalan tulajdonát képezte. A fent említett 1500-as birtokbecsű, melyben a templom a felsorolt javak közt található, Várdai László lánya, Judit számára készült. Hogy az épület emelésének pontosan kik voltak a donátorai, arra a szentélyboltozat pajzsainak - egykor esetleg festett - címerei utalhattak. A pajzsok jelentős száma (18 darab) a fent említett birtokviszonyoknál mindenesetre jóval összetettebb képet sejtet. Könnyen elképzelhető, hogy a birtokosok mellett a mezőváros lakói is jelentősebb szerepet vállaltak az építkezésben. Teljesen persze azt sem lehet kizárni, hogy a pajzsok vagy egy részük soha nem mutatott címerábrát, csak egy kor divatirányához alkalmazkodva, pusztán dekoratív céllal került fel a boltozatra.
