Nyírmihálydi református templom
Kapcsolat
cím: 4363 Nyírmihálydi, Fürdő utca 1.
e-mail: nyirmihalydi@reformatus.hu
tel.: 30/328-6613
web: nincs
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
A templom a Szabolcs-Szatmár megyei középkori falusi templomok egy jellegzetes csoportjához tartozik, melyek sajátossága, hogy szentélyük három támpillérrel épült meg. E csoport egyenes záródású emlékein (Nyírbéltek, Baktalórántháza) a támpillérek a sarkokra és a középtengelybe kerültek. Ezektől a szabálytalan félköríves szentélyzáródás különbözteti meg a nyírmihálydi templomot. Nyírmihálydit 1372-ben említik először a történeti források. A falu XIII. századi építésű temploma legkésőbb a XVII. század elején a reformátusok birtokába került. Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású téglatemplom kutatását 1978-ban végezték, de sajnos már a szakszerű feltárások előtt az épület külsejéről teljesen, a belsőben pedig kétharmadrészt leverték a vakolatrétegeket. Ekkor került elő a déli fal belső oldalán egy XV. századi falképtöredék, melynek jelentős részét már a megelőző munkálatok során elpusztították. Az épület helyreállítása az 1980-as évek elején történt meg.
A templom alaprajza az évszázadok során keveset változott, szabálytalan félkörív alaprajzú szentélyét és téglány hajójának sarkait egykor körben támpillérek erősítették, melyekből ma csupán a hajó két keleti lépcsős kialakítású támpillére áll. A hajó nyugati végfalát a későbbi átalakítások során (a XVIII. században) elbontották és a harangtorony felé 5 méterrel bővítették. A szentélyen három, kifelé-befelé tölcséres, félköríves záródású ablak van. A román kori ablakok kávájában középkori geometrikus festés részletei kerültek elő. A szentélybelsőben az északi oldalon előkerült egy téglából falazott, kisméretű pasztofórium, melynek felső záródását két ferdén egymásnak támasztott téglából alakították ki. A szentélyt a hajótól diadalív választotta el, melyet később visszabontottak. A diadalív lefaragott csonkján, mind az északi, mind a déli oldalon 150-160 cm magasságban egy, a falba mélyen befutó, négyszögletes gerenda fészkére bukkantak, mely feltehetően az egykori Krisztus keresztre feszítését ábrázoló szobrot, vagy szoborcsoportot tartó gerenda rögzítésére szolgált. A hajó déli falát is három csúcsíves záródású ablak törte át. A hajó déli és északi homlokzatát téglából falazott farkasfogas koronázópárkány díszíti, mely egykor a szentélyen is végigfuthatott, s ezt csak a későbbi visszabontások pusztították el. A templomhoz még a középkor folyamán dongaboltozatos sekrestyét építettek.
A középkorban került sor a templombelső kifestésére, melyből ma már csak a hajó déli falán figyelhető meg egy nagyobb töredék. A ritka pokoljelenet ábrázolás egy XV. századi Utolsó ítélet jelentből maradt ránk, mely valószínűleg a déli fal egyetlen ikonográfiái témája volt. A hajó északi falán szintén megtalálhatók a XV. századi kifestés csekély nyomai. A XVII. század közepén készült reformációkori virágos reneszánsz belső kifestés a hajó középkori ablaknyílásai körül látható. A virágos kifestessél egyidőben készült el a hajó északi falának felső harmadában lévő bibliai idézet is.
Az 1793-as átépítés a középkori ablaknyílások többségét megszüntette, illetve átépítette. A XVIII. század végi átépítéshez tartozik a sekrestye elbontása és a déli előcsarnok megépítése is, melynek oromzatát kagylódísz ékesíti. Az előcsarnokot csehsüvegboltozattal fedték le. A templom melletti négyszög alaprajzú, különálló fatornyot 1782-ben építették fel.
