BEREGVIDÉK ÖRÖKSÉGTÚRA

Kerékpártúra Kárpátalján, a történelmi Bereg és Ugocsa tájain

A Beregvidék kerékpáros örökségtúra a történeti Bereg, Ugocsa és részlegesen a szatmári vidék felfedezését célozza. Az úticél ezúttal Kárpátalja, amely a Felső-Tisza-vidék egyik legizgalmasabb régiója. A Beregvidéket a magyar-ukrán határ mint mesterséges tájhatár vágja ketté. 

A Beregvidék keleti fele a történeti Bereg vármegye egykori központjával Beregszásszal, Ukrajnához tartozik, melynek területe lényegében a mai beregszászi járás területére terjed ki. A Magyarországon belül elterülő beregi Tiszahát egy nagyobb, összefüggő történeti és földrajzi táj része. A hajdan „Silva Bereg” névvel illetett táj az egykori Bereg vármegyének a mai országhatár és a Tisza közötti, Tarpától Lónyáig terjedő részét érinti, melynek jelenlegi központja Vásárosnamény. Az örökségtúra kulturá világ határán halad keresztül. Egy olyan határon ahol véget ér a gótika és kezdetét veszi az ortodoxia, ahol véget ér az Alföld és belépünk a Kárpátok előterébe, ahol az ukrán-magyar nyelvi és nemzetiségi határok húzódnak. Ennek az örökségtúrának különlegessége, hogy a Beregvidék kulturális öröksége szépen reprezentálja, hogy a művészettörténet nem ismeri a mai állampolitikai határokat. A Beregszászi és a nagyszőlősi római katolikus, mint a térség legjelentősebb műemlékei mintául szolgáltak több templom építéséhez a Felső-Tisza-vidéken. Művészettörténeti analógiák egész sorával találkozhatunk az örökségtúra folyamán, hiszen egyértelműen azonosíthatók azok a festő és asztalos műhelyek, amelyek ebben a régióban működtek. 

Az örökségtúra Vásárosnaményból indul. Vásárosnamény a Magyarországhoz tartozó beregi területek központja, amely a Felső-Tisza-vidék egyik kulturális és idegenforgalmi centruma. A városban két látványos kiállítással ismerkedhetnek meg a túrázók. Egyrészt a Lónyay család barokk stílusban építette a 18. század folyamán több ütemben a város központjában található kastélyt, amelyet a 19. század közepén a Tomcsányi család örökölt meg. Az igényesen helyreállított kastély ad otthont a Beregi Múzeumnak, ahol gazdag néprajzi gyűjtemény mutatja be a Bereg népművészeti értékeit. A Hunor Hotelben tekinthető meg egy másik izgalmas kiállítás, a hotel tulajdonosának magángyűjteménye, amely több földrész vadállományának trófeáit mutatja be. Vásárosnaményból Vámosatya irányába indulunk, a két települést alacsony forgalmú mellékút köti össze. A falu határában álló, hosszú álomából ébredező, az 1540-es években épült büdi vár romjait keressük fel elsőként. A várhoz a település előtt kell egy szántóföldön keresztül lekanyarodni, amelyen egy murvás út vezet keresztül. A várrom feltárása, régészeti kutatása jelenleg is zajlik. A várat a császárhű Büdi Mihály építette, aki Bereg vármegye főispánja volt. A reneszánsz stílusban épült lakóvárat vizesárok, három ágyú tornyok, kaputorony és várfal oltalmazta.  A várat a Habsburg Ferdinánd és Izabella királyné időszakában fellobbanó polgárháború során 1557-ben és 1564-ban is megostromolták. Az 1564-es rendkívül heves ostromot Báthori István vezette, amely során az erős komoly ellenállást nem tudott kifejteni. A régészeti feltárások során képet kaptak a kutatók az ostrom hevességéről, nagy mennyiségű ágyugolyó, srapnel darabok, szétrobbant mozsárágyú maradványai kerültek elő. Az ostrom során a vár teljesen használhatatlanná vált. A vár megtekintését követően a vámosatyai református templomhoz látogassunk el. 

A Felső-Tisza-vidék legszebb és leghangulatosabb templomainak toplistájában minden bizonnyal előkelő helyen szerepelne a vámosatyai református templom, amely méreteiben, díszítettségében, alaprajzi elrendezésében illeszkedik a beregi térségre jellemző egyházi örökséghez. A templom egy periódusban épült, a 13. század végén, 14. század elején. Az épület alaprajzi szerkezete és keresztboltozatos szentélye kísérteties hasonlóságot mutat Csaroda, Lónya és Márokpapi református templomaival. fa harangtornyát. A templom leglátványosabb műemléki részletei közé tartoznak a hajóban található reformáció korából származó ornamentális motívumokat ábrázoló falképek, amelyek az 1971-es műemléki kutatás során kerültek el. A falképek csak egy része került elő ekkor, azonban 2017-ben újabb szondákat nyitottak a restaurátorok és sorra kerültek el a virágmintás motívumok. A Felső-Tisza-vidéken számos templomban csodálhatjuk meg ezeket a díszítési motívumokat, ornamentális festéssel találkozhatunk Csarodán, Márokpapiban, Lónyán, Vámosorosziban, Túrricsén és Ófehertón is.

A következő állomásunk a csarodai református templom, vagyis a mosolygó szentek temploma. Vámosatya és Csaroda között alacsony forgalmú úton bringázhatunk. A csarodai református templom Magyarország leghíresebb középkori templomi közé tartozik, amelyet az árpád-kori templomok klasszikus példájaként szoktak említeni. A templom égbe szökő, karcsú, ikerablakos román tornya, fűrészfogas párkánya, lőrésszerű ablakai árulkodnak korai keletkezéséról. Belépve a kapukon több rétegű freskóciklussal ismerkedhetünk meg, amelyek közül a leghíresebbek a mosolygó szentek. A középkori falképek a hajó északi falót és a szentély teljes területét beborítják. A diadalíven és a déli falon a 16. századból származó, ugyanolyan virágmintás motívumok láthatóak, mint Vámostyán. A templom berendezése a 18. században készült, amelyből kiemelkedik szépségével a szószékkorona, a templom kazettás mennyezete és karzata, valamint a karzat alatt található epitáfium. A templom különlegessége, hogy középkori és a reformáció korának páratlan gazdagságú művészeti örökségét egyszerre láthatjuk. Mindössze két kilométerre található Tákos, amelyet aszfaltozott töltés köt össze Csarodával. A 18. században épült tákosi református templom fa haranglábával, fehérre meszelt paticsfalával, már távolról magára vonzza a túrázók tekintetét. A templomot Viola néni mutatja be, aki felhívja a figyelmet arra, hogy a tákosi templom, ikertestvére Csetfalván található, amely ennek az örökségtúrának egyik állomása. Így hát érdemes emlékeinkbe vésni a tákoson látottakat, hogy másnap meggyőződhessünk erről. Tákos parányi méreteivel, díszes berendezésével teljesen magával ragadja az embert, pláne mikor megtudjuk, hogy miből épült a templom és mi tartja a szószéket. Akkor hirtelen megértjük miért is nevezik ezt a templomot a mezítlábas Notre Dame-nak.

Visszatérve a töltésre Márokpapi felé indulunk tovább végig a 41. számú úttal párhuzamosan. A töltésen az út hosszabb, de biztonságosabb, mint a közúton, ráadásul egy igen hangulatos részén járunk a beregi árapasztó tározónak, ahol gyakori jelenség, hogy őz családok ugranak elő vagy tűnnek el a közeli erdőkben. Márokpapiban ismételten egy parányi kis középkori templommal állunk szemben, melynek falait kívülről ugyanazok a virágmintás motívumok díszítik, amelyet Vámosatyán és Csarodán láthattunk. A templom több alkalommal leégett, 1566-ban a tatárok prédálták fel, 1939-ben villámcsapás érte, sőt többször fontolgatták, hogy lebontják az épületet. Az ezredforduló alkalmával az árvíz itt is komoly károkat okozott, de éppen ennek köszönhette mintaértékű helyreállítását. Márokpapiból Beregdaróc felé vesszük az irányt, ahol megtekintjük a falu gótikus korból itt maradt templomát, amely szintén sok viszontagságon esett át fennállása óra. Az épület szoros hasonlóságot mutat a szomszédos beregszászi római katolikus templommal. Az örökségtúra első napján érdemes itt Beregdarócon megszállnunk.

Másnap a határt Beregsuránynál lépjük át. Beregdarócot és Beregsurányt alacsony forgalmú közút köti össze, amelyen biztonságosan útnak indulhatunk. Az ukrán-magyar határ átlépéséről sajnos igazak a hírek, valóban több órát is igénybe vehet, még átlépjük a Beregvidéket kettőszelő országhatárt, amennyiben autóval érkezünk. Azonban kerékpárral és gyalogosan mindössze negyed órát vesz igénybe a határátlépés.  Kárpátaljára érve gondoskodjunk a pénzváltásról, bár a Beregvidéken sok szolgáltató elfogadja a forintot is. Elsőként Asztélyon haladunk át, amelyet kerékpárút köt össze Beregszásszal, így a nagy tranzit forgalom ellenére is biztonságosan folytathatjuk utunkat. Kárpátalján a Beregvidék központjával, Beregszásszal, a város történelmi belvárosával ismerkedünk meg elsőként. A Felső-Tisza-vidék legjelentősebb települése a középkorban Beregszász volt, amelyet az itt látható templom méretei is tükröznek. A hagyományok szerint a város alapítása I. Béla Lampert nevű fiának nevéhez fűződik. Kezdetben a kun, később a tatár következtében következményeként a település elnéptelenedett, ahová II. Géza és IV. Béla szászokat telepített be, akik meghonosították a szőlőtermesztését és az aranybányászatot, amely Beregszász gazdagságának és prosperálásának az alapját jelentette a középkorban. A város a tatárjárást követően lett Bereg vármegye központja, jelentősége Nagy Lajos király uralkodása alatt nőtt meg, aki szabad királyi városi címet adományozott számára. Ezt a gazdagságot és a város középkori jelentőségét idézi a római katolikus templom. Gótikus északi kapuja, támpillérei, mérműves ablakai, boltozott mennyezete, faragott kőkonzolai a gótika kiemelt alkotásainak számítanak a régióban, amelyek több templom építéséhez szolgáltak mintául a Felső-Tisza-vidéken. Az ország három részre szakadását követően Beregszász sok viszontagságon ment keresztül. Előjogait megcsorbították, a Magyar Királyság és az Erdélyi fejedelemség közé szorulva, hol a tatár, hol a lengyel, hol a császári, hol az erdélyi csapatok dúlták fel. A város a reformáció egyik fellegvárává válik a 16. században, amelyet mi sem bizonyít jobban, hogy 1552-ben zsinatot tartottak. Bethlen Gábor uralkodása alatt válik Beregszász az Erdélyi fejedelem részévé, aki 1629-ben kastélyt épített a város központjába és gyakran megfordult falai között. A reneszánsz stílusban épült Bethlen-kastély a templom mögötti utcában található, amelyben ma a Beregszászi Múzeum működik. Az 1630-as években Beregszász a Rákóczi-család kezébe kerül. 1657-ben a lengyel-svéd háborúba belebonyolódó II. Rákóczi György ellen a lengyelek megtorló hadjáratot indítanak, amely során Varsó elfoglalásáért válaszul betörnek az országba és iszonyatos puszításba kezdenek Beregszászon. Ekkor gyújtják fel a beregszászi római katolikus templomot és a közeli kismuzsalyi templomot.  A Thököly szabadságharc alatt, a Munkácsot ostromló császári csapatok pusztítják a várost, amely során aa császári hadsereg védelmi állásaként szolgáló templomot és a Bethlen-kastélyt felgyújtják a várból kitörő kuruc csapatok. A Rákóczi-szabadságharc egyik társadalmi és katonai bázisává válik a Felső-Tisza-vidék, Beregszász és környéként elsőként csapnak fel a szabadságharc lángjai a Tiszaháti felkelés részeként, amely nyitánya volt a Rákóczi szabadságharcnak. Itt adta ki 1705-ben híres Beregszászi kiáltványát II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc bukása után, a város szabadságharcban betöltött szerepéért évtizedeken át büntette a bécsi udvar, a város ekkor kerül az udvarhű Schönborn család birtokába. A kiegyezést követően, a polgárosodás évtizedeiben a város ismételten virágzásnak indult, amely során számos olyan építkezés indult el, amelyek a mai napig a városközpont arculatának emblematikus épületei. 1890-ben épült a ma is látható vármegyeháza, néhány évvel később a törvényszék, amely a Rákóczi Ferenc Főiskolának ad otthont. 1913-ban épült a Vérke-patak partján álló kaszinó, amelyben ma az Arany Páva étterem működik. A trianoni békediktátumot követően Cseszlovákiához, 1939-ben újra Magyarországhoz, a második világháború követően a Szovjetunióhoz, 1990-ben Ukrajna része lett Kárpátalja és vele együtt Beregszász. Mint látható a város igen viharos századokat élt meg, a virágzás és a pusztulás időszakai pedig fellelhető a város épületein, terein. 

 
Beregszász és Tiszaújlak között végig egy alacsonyabb forgalmú mellékúton haladunk végig, de az ukrajnai közlekedés esetében jóval körültekintőbben kell eljárnunk. Beregszászt elhagyva a beregszászi-dombvidék szőlőültetvényei kísérik végig utunkat. A Beregszász, Nagymuzsaly, Bene, Kígyós pincéiben, borházaiban kóstolhatók meg a borvidék legjobb borai. Beregvidéken a borászat igen hosszú múltra, a borkultúra évszázadokon keresztül virágzott. A beregvidéki borászat az egész történeti Magyarországon, sőt nemzetközi szinten is jegyzett volt egészen a két világháború közötti időszakig. Az itt élők igen magas színvonalú szőlőtermesztést folytattak. A szovjet kolhozok felállítása szinte teljesen tönkretette a helyi borvidéket, több generáció nőtt fel úgy, akiknek már csak töredékes ismereteik vannak a borásztról. Az utóbbi években kezd magához térni a szőlőtermesztés, számos bortermelő nyitotta meg pincéit a vendégek számára. Ráadásul a borászok többsége magyar, így a kommunikáció sem jelenthet akadályt. A túra során mindenképpen iktassunk be egy borkóstolóval egybe kötött ebédet Nagymuzsalyban vagy Benén. Az 1657-es lengyel betörés nem csak Beregszászt érintette, hanem a Kismuzsalyt is, amelynek áldozatául esett az egész falu. A falu a támadásnak következtében elpusztásodott és beolvadt a szomszédos Nagymuzsalyba. Ennek az iszonyatos pusztításnak az emlékét őrzi a Nagymuzsaly határában álló romtemplom, amely a 14. században épült. A szántóföld közepén álló romtemplomhoz földút vezet, amelyet gyalogosan érdemes meg. Annak ellenére, hogy a templomrom 1657 óta tető nélkül áll, semmilyen állagmegóvásban nem részesült, szépen őrzi középkori formáját. Nagymuzsaly központjában egy dombtetőn áll egy másik 14. században épült, fa haranglábbal rendelkező templom, amelyet szintén érdemes útba ejteni. 

A következő település Bene, amely szintén sokat szenvedett a történelem során. 1567-ben tatár csapatok felégették, lakosságát elhurcolták, 1998-2001 között több alkalommal került árvíz alá. A Borsova-patak partján álló, 14. században épült templomának négy fiatornyos fazsindellyel fedett tornya uralja a vidéket, amely festői látványt nyújt. Mielőtt rátérnénk a Tiszaújlakot Nagyszőlőssel összekötő útra, mindenképpen térjünk be Csetfalvára, ahol Kárpátalja egyik legszebb temploma áll, ahogy Viola néni említette a tákosi református templom ikertestvére. A szoros kapcsolat a két templom között egyértelműen a 18. században készült fa berendezések miatt mutatható ki, ugyanis mindkét helyen Asztalos Lándor Ferenc asztalosmester dolgozott. A kazettás mennyezet, annak színvilága egészen izgalmas látványt nyújt. A jelenleg kékszínű karzaton nyitott kutatószondák jelzik, hogy a kék festékréteg alatt díszes dekorációk lapulnak. A 2000-es árvízi helyreállításkor került elő a diadalíven található, vélhetően Szent Mihály arkangyalt ábrázoló freskó. 

A nap végén még vár ránk Nagyszőlős, az egykori Ugocsa vármegye központja. A nehézségekért a vulkanikus eredetű Fekete-Hegy lábánál fekvő Nagyszőlős kárpótol bennünket. A 25 ezer fős kisváros számos látnivalóval, hangulatos éttermekkel, igényes szálláshelyekkel várja az ide érkezőket. A magyarság aránya a város lakosságának 15%-a.  A város megtekintését másnap javasoljuk megtenni, mivel igen időigényes. A település már igen korán szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozott, eredetileg királyi vincellérek lakták. A borkultúra több száz éves tradíciói jelen vannak a település életében mind a mai napig. IV. Béla uralkodása alatt szabad királyi város lett, Károly Róbert további kiváltságokat és előjogokat adományozott számára. A mai is látható nagyszőlősi várat 1308-ban építtette Borsa Kopasz a Tiszántúl legjelentősebb ura, amelyet a polgárháború éveiben Károly Róbert elfoglalt tőle, majd lerombolta. 1315-ben maga Károly Róbert építtette újjá a várat felesége Mária királyné számára. Nagyszőlőssel együtt 1399-ben Zsigmond király Perényi Péternek adományozta az erősséget a nikápolyi csatában tanúsított hősiességért. Nagyszőlősi vár a 16. században az Erdélyi fejedelemség és a Magyar Királyság ütközőzónájába került, 1557-ben a Habsburg csapatok lerombolják, amely azóta is romos állapotban hirdeti egy dicsőbb kor emlékét. A Perényi család emlékét őrzi a 16. században épült Perényi-kastély, amelyet a 17. század végén barokk stílusban alakítottak át. A település központjában álló hatalmas méretű gótikus templom a Perényi család kegyúri temploma volt. A templom kövei a Fekete-hegyről származnak. A templom belsejében a szovjet éra elképesztő pusztítást okozott, több évtizeden keresztül raktárként használták, a berendezését elpusztították, az itt tárolt vegyi anyagok mélyen beitták magunkat falakba. A kommunizmus egyházellenes megnyilvánulásainak több példáját láthatjuk Kárpátalján, amely katasztrofális károkat okozott az itt álló műemlékeken. A közeli Szőlősvégardót középkori templomát egyszerűen lebontották, más templomokat ateista múzeumokká, kiállítóterekké alakítottak. A leggyakoribb megoldások közé tartozott, amikor isten házát raktárként, tornateremként, istállóként, terménytárolóként adták át a közösség számáéra. Mindezek következményeként nem sok középkori részlete maradt fent a nagyszőlősi római katolikus templomnak. Említésre méltó a szentélyben lévő gótikus ülőfülke és szentségtartó fülke, valamint a csúcsíves kapuja, amely 1500 körül készült és szoros analógiákat mutat a kassai Szent Erzsébet dóm kapujával. 

 
A városi séta után újra bringára ülünk és visszaindulunk a tiszaújlaki határátkelő felé, ugyanazon az úton, amelyen ide érkeztünk. Az ukrán-magyar határt Tiszaújlak és Tiszabecs között lépjük át, a határellenőrzés előtt győződjünk meg róla, hogy a személyi igazolványunk nem maradt-e a szálláson. A határellenőrzés ezúttal részletesebb lesz, fokozottabb ellenőrzésre készüljünk a magyar ellenőrző pontoknál. A túra utolsó napja a Felső-Tisza-vidék szatmári tájain kanyarog, keresztül Móricz Zsigmond szülőfaluján Tiszacsécsén, Tiszakóródon, ahol a Túr és a Tisza összefolyásának festői környezetben időzhetünk, Szatmárcsekén, ahol nyomába indulhatunk a csónakfejfás temető rejtélyének és fejet hajthatunk Kölcsey Ferenc mauzóleumnál.  Utolsó állomásunk az Öreg-Túr ölelésében álló vízimalom Túristvándiban, amely olyan benyomást kelt, akár csak a mesében járnánk.  A vonatot Fehérgyarmaton érhetjük el, ahonnan Nyíregyháza és Debrecen felé indulnak szerelvények.

Első nap:  táv hossza: 43,5 km.

Útvonal:     
Vásárosnamény – Vámosatya (17.3 km) - Tákos (11,2 km) - Csaroda (3,2 km) – Márokpapi (5,2 km)  -  Beregdaróc (6,6 km)

Látnivalók:    
Beregi Múzeum és a Hunor Hotel vadászati kiállítása; Vámosatyai református templom és a Büdi várrom; A tákosi „MezítlásbasNotre Dame”; A mosolygó szentek temploma Csarodán; Márokpapi református temploma; Beregdaróci református templom.

 

Második nap: A táv hossza: 58,3 km                    

Útvonal:     
Beregdaróc - Beregszász/Берегово (17,2  km) - Nagymuzsaly/Мужієво (7,6 km) - Bene/Бене (6,1 km) – Csetfalva/Четфалва (7,1 km) – Nagyszőlős/Виноградів (20,3 km) 

Látnivalók:    
Beregszász történelmi belvárosa; Kismuzsalyi romtemplom; Nagymuzsalyi református templom; Benei református templom; CsetfalvaI református templom; Nagyszőlősi római katolikus templom, Perényi-kastély, Kankó vára.

 

Harmadik nap:A táv hossza: 65,5 km.

Útvonal:     
Nagyszőlős/Виноградів) – Tiszaújlak/Вилок) (15,9 km) – Tiszabecs (4,4 km)  – Milota (3,4 km) – Tiszacsécse (3 km) – Tiszakóród (4,2 km) –Szatmárcseke (10,2 km) -  Túristvándi (9,4 km) – Penyige (10 km) – Fehérgyarmat (5 km)

Látnivalók:    
Tiszacsécse, Móricz emlékház; Tiszakóród, Túr bukógát; Szatmárcseke csónakfejfás temető; Túristvándi vízimalom

A túra teljes hossza:    167,3 km

 

Interaktív térkép megtekintése lent vagy nyissa google maps segítségével.