Tirpák telepesek nyomában
Kerékpártúra a bokortanyák világában
Nyíregyháza 18. századi betelepítésének színtereit kereshetitek fel ezen a túraútvonalon. A belvárosi, központi területeken jelenlévő emlékhelyek és a külterületi tanyás térség néhány tipikus eleme tekinthető meg. Az újjátelepítés a társadalmi kihívások mellett a természetes táj átalakításának nehézségeit is magával hozta, előfordul, hogy a szél és a homok erejét is megtapasztalhatják a 33 km-es túra során.
|
Útvonal |
Nyíregyháza, Luther tér – Nyíregyháza, Kossuth tér (650 m) - Nyírtelek (9 km) – Bedőbokor (5 km) - Halmosbokor (1,2 km) – Markóbokor (1,7 km) – Sulyánbokor (3,7 km) – Mohosbokor (1,2 km) - Rókabokor (2,1 km) – Gerhátbokor (900 m) – Istvánbokor (1,8 km) – Salamonbokor (3 km) – Nyíregyháza-Kertváros (1 km) – Nyíregyháza Kossuth tér (3 km) |
|
Látnivalók |
Nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom; Szarvasi Paléta; Városalapító atyák szobra; Honvédelmi emlékpark (Nyírtelek); Halmosbokor - Tirpák emlékhely; Sulyánbokor, egy újjáéledő tanya; Mohosbokor, elnéptelenedő településrész; Rókabokor – a régi életmód; LEGO gyár; Salamonbokor-mint szuburbanizációs terület; Military játszótér és KRESZ park |
| A túra hossza |
33 km |
A parányi településrészeken áthaladva napjainkra többféle fejlődési irányt megmutatva (újjáéledő, városellátó, régi életmódot követő, falusias képet mutató) hét tanyát és több látnivalót fűz fel az út. Ez a túraútvonal a tanyák felfedezését biztosítja. Napjainkra az egykori alföldi tanyarendszer fele maradt meg, mintegy 2500 tanya országszerte. Itt Nyíregyháza környékén azonban a levéltári iratok, térképi megjelenítések szerint minden bokortanya többé-kevésbé életképesnek bizonyul. Elgondolkodhattok néhány kérdésben, például milyen jelentős átörökített tudással volt képes az ember igazodni a természeti folyamatokhoz. Bepillantást nyerhettek a bokortanyák közötti vegyes minőségű dűlőút hálózatba is. Közelről láthatjátok a mezőgazdasági szántóföldi termelést, kertgazdálkodás, traktorokat, lovakat, vagy az alma, baracktermelés valós színtereit. Találkozhattok idős, kendős asszonyokkal, kalapos emberekkel, és hál’ istennek gyerekekkel is, akiknek a zsebében már természetesen ott vannak a kütyük, de még az árokparton is játszanak. Azt a világot láthatjuk kicsiben, amit mindenhol tapasztalhatunk, a differenciálódás pozitív és negatív hatásait is.
A kiindulási pont mi is lehetne más, mint a Nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom, mely 1786-ban való felszentelése óta jelképe és gyülekezőhelye a tirpák lakosságnak. A tirpák kifejezés az egykori 300 betelepülő család és leszármazottainak elnevezése. Eredetileg a Felvidékről származó, Békés megyei áttelepítés után ide érkező tót ajkú, evangélikus vallású népcsoport, akik gróf Károlyi Ferenc hívására és kedvező ígéretei miatt telepedtek itt le, hozzájárulva termelésükkel és kézműiparukkal ahhoz, hogy ne néptelenedjen el az akkortájt 300 lelkes falu. Napjanikra már identitástudatuk is erősödik, városi életmódot folytatnak, gyakran még tanyán élve is. A Tirpák-fesztivál is hozzájárul a gasztronómiai élményeken túl a múltunk megismeréséhez. Ahonnan indul a túra, az egy emblematikus helye a városnak: helyrajzi száma 1., 2021-re kívülről és belülről megújult ténylegesen nagyméretű és nagy befogadóképességű templom. Ha bementek a templomba, akár a nyugati főbejáraton, akár a déli bejárat felől, méreteivel és hangulatával lenyűgöz. Érdemes megtekinteni, de leginkább meghallgatni az orgonát és a mögötte található kiállító térben megtekinteni a kiállítást, ahol egy kissé beleláthatunk a tirpák örökségbe, így információkkal felvértezve indulhattok a túrára. Az óratoronyba való feljutásra sem szabad sajnálni az időt – különleges helyszín. A templom köré szerveződtek az evangélikus egyház központi épületei és oktatási helyszínei, óvoda, általános iskola, gimnázium és a kollégium, sok diák tanul erre, bár az egykori többségi vallási összetétel átalakult, napjainkra a város lakosságának csak 10 százaléka tartozik e valláshoz.
A templom előtt a zebrán átkelve máris kerékpárútra hajtotok rá. Túróczy Zoltán, nyíregyházi evangélikus püspök nevét viselő, napjainkban kéttannyelvű iskolaépület mellett óvatosan balra fordulva, a Luther Márton Kollégium bejáratát szinte észre sem veszitek, egy rövid szakasz után máris érdemes megállni az abc előtt, rápillantani egy szerény domborműre. A Szarvas paléta kétszer is leleplezett alkotás, mely szemlélteti, hogy milyen is lehetett közel 200 km-ről szekerekkel, családdal, a ház felszereléseivel ide áttelepülni. Rátok ennek a távolságnak töredéke vár a mai napon. A belvároson áthaladva az épületekre most csak rápillantásnyi idő jut, azonban egy helyen nézzetek mindenképpen a lábatok alá, a gyorsétterem után a sétálóutca közepén szürke térkőből a város sziluettje van kirakva, körben a bokortanyák, külterületi helyek neve bronz kistáblákkal. Finoman érzékeltetve, hogy olyan településen vagytok, ahol a külterületi helyek is fontosak. Elolvashatjátok a várost nyugatról körbe határoló 36 tanya és a többi külterületi településrész nevét is. Ne csábítsanak el a fagyizók – majd később – mert még hosszú út vár ránk. Nyíregyháza területileg az ország 12. nagyvárosa, összterülete 274 000 km2, hasonló az Alföld kiterjedt településeihez, ebből fogtok ma látni jellemző részleteket. Népességszám szerint a hetedik nagyváros a fővárost is beleértve.
A belvároson óvatosan át kell haladnotok. A Rákóczi úton kijelölt kerékpárúton haladjatok, a Széna tér szélét érintve, a beszédes nevéből rájöhettek, hogy régen a lovakat kötötték ki, a lovaskocsikat hagyták itt, talán nem is véletlen, hogy most is ott tankolhatnak a „kocsikba”. Folytatva Tokaj felé, a 38-os út melletti kerékpárúton indultok ki a városból, majd a település szélétől mintegy 7-8 kilométer következik. Elhaladtok a város-széli „KGST” piac és a nagybani zöldségpiac, vasárnaponként autós piac mellett. Itt is óvatosan közlekedjetek, különösen hétvégén. Áthaladva a Nyugati elkerülő út körforgalmán, körültekintően hajtsatok át! Pár óra múlva az elkerülő út egy másik szakaszán, kicsit fáradtabban fogtok visszafelé jönni. Füzesbokor, Szekeresbokor nevét hamarosan olvashatjátok is.
Harmadik javasolt megálló Nyírtelek szimbólumánál, két rakétánál, a Honvédelmi Emlékparkban található. A kiállított „igazi” rakéták emléket állítanak a település honvédelmi szerepének: 1963 és 1991 között itt állomásozott a Magyar Néphadsereg egyik Szállító Osztálya és az Elektronikai Javító Üzem, 1982-től légvédelmi rakétákat, pácéltörőket tároltak, karbantartottak itt. Előtte a királyteleki csata néven vált országosan ismertté a terület: 1944 októberében szovjet erőket szorítottak vissza, megakadályozva több, mint 100.000 magyar és német katona bekerítését, ezzel jelentősen hozzájárultak Nyíregyháza ideiglenes visszafoglalásához. Nyírtelek Nagycserkesszel és Kálmánházával együtt az 1952-es tanya és faluösszevonáshoz igazodva az országos közigazgatási „reformnak” köszönheti létét. Folytatva a túrát a kerékpárúton kellemesen haladhattok, rácsodálkozva, hogy mennyi mindent lehet és érdemes az utak mentén árusítani. Majdnem a város (!) széléhez érve érdemes megpihenni, akár fagylaltozni, vagy odébb valamilyen helyi termésű gyümölcsöt fogyasztani, mert hosszabb szakaszok következnek. Nyírtelek szélén délre, balra Nagycserkesz felé fordulva, egy „békebeli” városi focipálya mellett a vasúti átjárón átkelve a tanyák felé indultok. Halmosbokorban az út mellett civil kezdeményezésre hoztak létre egy emlékhelyet, egy parasztház tornácát megidézve. Emléktáblákat, információs felületeket találhattok itt, és érdemes mögé is menni. Hátul a házszámtáblák megelevenítik a kis tanya lakóit, a családnevek napjainkban is jellemzően utalnak a származásra.
Visszaülve a kerékpárra, Kazárbokron átkanyarogva, majd egy egyenes szakaszon gyümölcsöskert mellett haladunk. Eddig is láthattuk, hogy szántóföldi termeléssel, zöldség és gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak a tanyákon, azonban már közel sem annyian, mint régebben. Napjanikra a tanyákon élő lakosság 60-70%százalékának van saját földterülete, amit művel vagy bérbe ad. Haszonállat tartással is nagyon kevesen foglalkoznak, de házi tejet, túrót, sajtot a városi piacon árulnak. A 36-os főútra kiérve inkább szálljatok le a bicikliről és toljátok át, biztonságosabb. Keveset, nem egészen egy kilométert muszáj kerékpározni a főúton, balra, kelet felé fordulva, de az első jobb oldali lehajtónál Sulyánbokor felé fordulunk. Előjelző tábla nincs, figyeljünk a bekötőútra. Egyből egy napelem park mellett haladunk el. Ezen a földdarabon régebben almafák sorakoztak, majd szántóföld volt. Talán már meg sem lepődünk ezen az átalakuláson, hiszen jelentősen megnőtt a megújuló energiaforrásokat felhasználó telepek száma. A tanyákon egykoron kemencével fűtöttek és főztek, télen cserépkályhát használtak, napjanikban ezeket alternatív fűtésnek nevezzük.
Sulyánbokorba beérve egy szép, tipikus elrendeződésű tanyára érkeztetek. A tanyaközében található mélyedés, az egykori vályogvető, kacsaúsztató tó körül sugárirányban elhelyezkedő házakat, portákat láthattok. Régieket és újakat, szépen rendben tartott és omladozó kerítéseket is. Feltűnik egyből, hogy a kövezett út csak eddig tart. Innen földúton, dózerúton homokos utakon folytatjátok a túrát egy jó ideig! Ha jobban szétnéztek láthatjuk a buszmegállót, ami nagy dolog, jelentős fejlődés, hogy menetrendszerinti busz jár be naponta többször. Láthatjátok a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét, a csatornafedeleket is, a szennyvízelvezetés is megoldott a tanyák jelentős részén! A tanyaközében balra benézve egy kissé romos magányos épület az egykori iskolaépület része. Az iskola, ami a taníttatás helyi lehetősége, istentiszteleti helyszín, művelődési ház volt 1865 és 1972 között, összevont osztályokkal, legendás hírű tanítókkal. Napjaink digitális oktatása mellett elgondolkodhattok a hatékony, időtálló oktatás kérdésein, akár felidézhettek verseket is – tesztelve önmagatokat. Az életmód persze átalakult, a foglalkozási szerkezet vegyes, karosszéria lakatos és szabadúszó, tanár és mezőgazdasági vállalkozó is él itt, részben alvótanya, de lehet lovagolni, és még két híressége is van Sulyánbokornak: itt lakott Toma András, az utolsó hadifogoly. (mielőtt a tanyaközébe érünk, jobbra be kell fordulni, és a tanya vége felé látható szép kis nádfedeles házban élt egykor. ) A másik híressége ennek a tanyának, hogy itt rejtették el Sulyán Ádám tanyáján, egy szalmakazal alá az 1760-es években a kényszerűségből lebontandó városi pajtatemplom harangját. Amíg a II. József féle türelmi rendelet értelmében új templomot emelhettek maguknak az evangélikusok. Általában négy-öt irányba lehet bekapcsolódni a tanyák között meglévő dűlőutak hálózatába. Vigyázzunk, hogy jó irányba haladjatok majd tovább: Keletre, Mohosbokor felé (ne délkeletre, Cigánybokor irányába). Az úthálózat már tanyák létrejöttével, kialakult, az első katonai felmérés térképein (1784) is láthatóak. Majd később a bokortanyák XIX. századi megerősödésével sokan jártak ezeken az utakon. A tanyák mindig a külterület részei voltak, soha nem akartak önálló településsé válni, ez is jelzi, hogy az anyavárossal szervesen összekapcsolódva éltek és élnek.
Sulyánból kiérve elsorvadó portát, de új építésű nagy autentikus házakat is láthatunk egyszerre, amely jól tükrözi az egész tanyavilág, az egész Alföld mozaikos jellegét. A XXI. század differenciált világa egy egyszerű tanyán belül is látható. A tanyák között is vannak különbségek, most egy elnéptelenedő tanya felé próbáljatok meg tekerni, várhatóan több-kevesebb sikerrel a homokos utakon. Egy-két rom után kissé jobbra tartva (nem egyenesen az erdőbe!), legurulva egy homokbuckáról és nem belehajtva a szántásba /ültetésbe, igyekezzünk az úton maradni és az út végén balra fordulni. Ekkor elhaladtok egy mohosbokori kertészet, zöldség és virágkereskedő gazdasága mellett. Nem él kint a tanyán a tulajdonos, bent laknak a városban, mint sokan mások, akik gazdálkodni járnak ki, mint a tanyák létrejöttének idejében. Szállásföldeknek nevezték az 1700-as évektől az alföldi tanyás térségek egy részét, a gazda a városban lakott, csak a cselédség és a jószágok éltek kint. Ez a kettős szálláselv jól összeegyeztette az állattenyésztés és később az ugaroltató gazdálkodás módjait. Napjainkban is évente váltják a földbe elvetett/elültetett növényeket: napraforgó, kukorica vagy esetleg dinnyeföld lesz-e, káposzta terem e benne, az a gazda nehéz döntése. A fő, hogy Isten segedelmével megteremjen és értékesíteni is tudják! Az útirányra megint nagyon oda kell figyelni: a nagy beton villanyoszlop mellett kell balra lefordulni. Itt kissé bepillantást nyerhettek a Nyírségi homokdombos felszín változatosságába, és ha szerencsék van, a szél nem fúj. Vigyázzatok, fel ne boruljatok!
Hamarosan egy-két kilométert megtéve beérünk Rókabokorba. A tanya szélén itt is van kút, kék nyomókút, meg lehet állni, de hamarosan lesz másik a tanyaköziben. Mint látjátok újra egy szép elrendezésű, széles központi térrel, nagyobb mélyedéssel rendelkező tanyán vagytok. Az életet jelzi a buszforduló, a postaládák sora, esetleg a tanyagondnokok által történő ebédhordás, vagy a véletlenül éppen megérkező a gurulókönyvtár nagy busza. Itt azonban inkább egy elöregedő tanyát láthattok, néhány kivételtől eltekintve. Rókabokor és Sulyánbokor Nyíregyháza város védett szerkezetű tanyái, az építési előírások őrzik a sajátosságokat. Rókabokor felülnézeti képe, térképe is ismert, jól látható rajta a sajátos bokros, sugaras elrendeződés, a porták osztottsága, a kifelé szélesedő gazdasági udvarokkal, belső kertekkel. Érdemes ránézni a digitális térképeken is.
Jó hír, újra egy ideig kövezett úton haladunk tovább, bár lesz még homokos út és lesz jobb minőségű út is. Tehát a kövesutat követve indulunk visszafelé. Ismét nagyon figyelmesen: Gerhátbokor szélén forduljatok jobbra, a Rókabokri úton (régebben Istvánbokri útnak hívták) befelé a város felé haladva. Egy szépen rendben tartott ház és udvar mellett. Ha nem látjuk a nagy zöld traktort az udvaron, akkor a gazda, vagy a fia dolgozik vele, a föld szeretete és a kiegészítő jövedelem reményében. Itt egyenesen haladunk, a kertek között majd az erdőben. Ha sáros az út, akkor nehéz jól kikerülni a nagy „pocsolyákat”. Ha minden rendben van, akkor meg sem kell állni a nyugati elkerülő út körforgalmáig.
Előtte hátulnézetben láthatunk egy óriási gyártelepet, az épületre óriási méretben festet, minifigurákból messziről látható, hogy a LEGO gyár mellett vagyunk. 2014 óta ez a gyártelepe, folyamatosan bővül, naponta milliószámra gyártják a LEGO elemeket és a csak itt készülő DUPLO játékokat is. 2400 főt folyamatos műszakokban foglalkoztató, ismert innovatív cég, a világ öt gyártelepe közül az egyik. Vigyázzunk, ha közeledik egy kamion, talán az alapanyagot hozza! Most azonban nem állunk meg játszani, majd máskor.
A körforgalmon szintén nagyon óvatosan haladjatok át, utána is fenntartva a figyelmet Salamonbokor felé az első elágazó útnál, a nagy piros-fehér villanyoszlop után balra le kell fordulni, tábla is jelzi. A balra áthajtásnál nagyon óvatosak legyetek, mert eléggé felgyorsulnak itt az autók, jöhet kamion a közelben található Michelin gumigyár felől. Így már érthető, hogy miért vannak ezek a jó minőségű nagy utak a tanyák területén. Közelebb kerültünk az autópálya által a „világhoz”. Az ipartelepek és maga a város is ránő a tanyákra. A szuburbanizáció előnyei mellett káros hatás az elővilág megváltozása. Például a kosbor félék vagy a kuvikok számának csökkenése. A területfejlesztés örök dilemmáira mindenki a maga válaszát adja meg. Salamonbokorban tekerve már egy kertvárosias településen érezzük magunkat, nem tanyán. Kellemesen kanyarogva a jó úton, figyelve a forgalmat és a változatos modern új házakat hamarosan visszatérünk a városba. Két nyomvonal közül választhattok. Vagy folyamatosan kitekertek az úton a 36-os számú főútra és jobbra fordulva kerékpárúton visszaindultok a város felé. A másik lehetőség kanyargósabb vonalon halad, Salamon közepetáján jobbra, a széles vizenyős lapos, nagy fűzfás terület mellett rögtön keletre. Újra egy kicsit földúton fel a „dombra”, azaz egy hosszanti, szél által két oldalról kifújt maradékgerincre, hogy ne felejtsétek el, milyen tájegységen haladtok. Ahol lehet, ott forduljatok jobbra, közvetlenül egy nagy ház mellett elhaladva (ez is egy régi iskolaépület) majd rögtön balra fordulva mindjárt és végleg kövesúton lesztek. Egy jó kis pince-kocsma „terasza” vár titeket, jelezve a szolgáltatás által, hogy már nem a tanyákon, hanem a városunk Kertvárosi részébe érkeztetek. A valószínűsíthető rövid megállás után a Szélsőbokori úton pár száz méter után balra fordulva egy különleges helyre kanyarodik a túra: a régi laktanya területére. Akik már a főúton jöttek, a nagy körforgalomból egyből rálátnak a parkos telepre. Sokféleképpen hasznosíthatják az egykori laktanyákat, városunk az egyik legjobb példa a változatos megújításukra: itt egy játszótér és mini-kreszpálya épült, rekreációs övezettel. Látható néhány katonai objektum is.
Újra elindulva figyeljétek meg jól a térképet: a játszótérről nem észak felé a buszos forgalom felé, hanem keletre, egy kis kapun kihajtva, a garázsok mellett a Fészek utcára juttok, ahol balra kell fordulni. Innen ismét kerékpárúton haladva, kelet felé, jobbra a felüljárón át (építkezés közben vagy már a megújult felüljárón átkerekezve vagy óvatosabban tolva a biciklit) visszaértek a városközpontba, a Városalapító atyák szobrához, a tirpák túra végpontjához. A túrát végig tekerve megérthetitek, hogy miért volt fontos Károlyi gróf telepes toborzó tevékenysége. A bokortanyák területet is bejárva érthető meg, hogy milyen komoly munka volt a település felvirágoztatása, a föld termővé tétele és a kézművesek szorgalma, földesurak majd polgárok ellátása. Virágzó, napjainkban is innovatívan fejlődő város jött itt létre, Nyíregyháza1876-tól átvette a megyeszékhelyi szerepkört is. Egykor a tirpák telepesek kétkerekű taligával, vagy különböző lovaskocsikkal, lóháton járták a határt, most is láttatok ilyesmit, de remélhetőleg kerékpárral bejárni is élmény.
Interaktív térkép megtekintése lent vagy nyissa google maps segítségével.
